 |
Csanyteleki-féle Oktatási Modell Frissítve: 2021.10.25. |
|
|---|
101 - Filozófiai alapvetés
"Kétféleképpen lehet könnyedén átsiklani az életen: vagy mindent elhiszel, vagy mindenben kételkedsz. Mindkét módszer megkímél a gondolkodástól."
Alfred Korzybski
Oktatási (nevelési) modellünket a lehető legmélyebb alapoktól kezdjük felépíteni, így filozófiai jellegű kérdésekkel indítjuk a bemutatást. (Hogy a filozófia szó és a filozófiai megalapozás mit jelent, arról a 004. fejezetben olvashatunk bővebben.)
Szükségünk van a filozófiára ma? Szükségünk van a filozófiára a neveléstudomány megalapozásához?
Igen, mert a filozófia (kétkedés, kritikusság, alaposság, józan ész, logika) jelenti a tudományos gondolkodás alapját. Mert "...arra való, hogy általa kárt okozzunk a butaságnak." (Laczkó, 2007)
"... a filozófia a fogalmak megalkotásának, feltalálásának és előállításának művészete. ...egyedül a filozófiára hárul az a feladat, hogy a szó szigorú értelmében fogalmakat teremtsen. A fogalmak nem várnak ránk készen, mint az égitestek." (Deleuze-Guattari, 1993)
Nem célunk, ahogy a filozófiának sem célja az általános közhiedelmek igazolása, az uralkodó társadalmi elvárások kiszolgálása. Célunk egy logikusan felépített, közérthető és a természeti és társadalmi valóságot (az igazságot) minél inkább közelítő általános és neveléstudományi fogalomrendszer megalkotása.
Vizsgálódásaink során és megfogalmazásainkban:
• abból indulunk ki, hogy az anyag (a létező valóság) az elsődleges (ez a materializmus);
• nem mondunk ellent a tapasztalatoknak, de kritikusan vizsgáljuk azok valóságtartalmát;
• elfogadjuk az igazolt vagy bizonyított tudományos eredményeket (amelyeknek nem létezik tudományos cáfolata);
• elfogadjuk a tudományosan végzett és leírt kísérletek eredményeit, ha azok legalább két független esetben azonosak;
• elfogadjuk a statisztikai alapú állításokat, ha azok a fentiekkel összhangban vannak;
• nem fogadjuk el a tekintélyelvű, hagyományelvű bizonyítatlan állításokat, módszereket.
Mi a tudomány?
A tudomány: a bennünket körülvevő világ megismerésére irányuló tevékenység és az ezen tevékenység során szerzett igazolt (tesztelt vagy bizonyított) ismeretek gondolati rendszere. A tevékenységnek bárki által megismételhetőnek kell lennie és végeredményben azonos eredményre kell vezetnie ahhoz, hogy az eredményt tudományos eredménynek nevezhessük. (Wikipédia)
A tudományok (tudományterületek) nem állandó és minden vonatkozásában egyértelmű társadalmi intézmények, hanem folyton változó, hol lassan, hol gyorsan bővülő; mindig tökéletlen, mindig vitákkal tarkított; együttműködő, de mégis versengő egyének és csoportok eredményeiből kiforrott EGYEZMÉNYEK (a tudóstársadalom által elfogadott paradigmák), amelyek haladását egyéni emberi célok ösztönzik, de eredményeik társadalmilag is hasznosak. Az EGYEZMÉNYEK-en belül folyik az általános iskolai, a középiskolai és az alapszintű felsőoktatás (főiskolai, BsC, BA). Az EGYEZMÉNYEK határait ismerteti és feszegeti a mesterszintű (egyetemi, MsC, MA) oktatás és a doktorképzés. Az EGYEZMÉNYEK határain kívülre vihet a tudományos elméletalkotás, a tudományos kutatás és a tudományos felfedezések, amelyek akár az EGYEZMÉNYEKet is módosítják.
Tudnunk kell, hogy: a tudományok tudományfilozófia nélkül is haladnak a maguk útján. Habár a tudományok filozófiai (tudományfilozófiai) magyarázata szintén változik és fejlődik, ez a tudományok fejlődésére nincs alapvető hatással. A tudományfilozófia ismerete viszont segíti a tudományos munkát, a logikus érvelést, az egyértelmű fogalmazást, a mélyebb megértést, a bátor (EGYEZMÉNYEK-en kívüli) lépések megtételét, az önértékelést.
Demarkációs probléma: hogyan különböztetjük meg, hogy egy állítás tudományos vagy nem? (Értelmes vagy értelmetlen? Tudományos vagy áltudományos?) Jelen munkában tudományosnak fogadjuk el azt az állítást, ami:
• nem mond ellent az oda vonatkozó tapasztalatoknak (megfigyeléseknek, kísérleti eredményeknek);
• megfogalmazásának jelentése egyértelmű (csak előzőleg egyértelműsített fogalmakat tartalmaz; alkalmazott nyelvi logikája egyértelmű);
• (szükség esetén) tartalmazza érvényességének korlátait.
Hogyan működik a tudomány? (Wikipédia)
A tudományos módszer olyan módszerek együttesét jelenti, ami (bizonyos elképzelések szerint) megkülönböztető jegye a tudománynak, meghatározza a tudományos kutatás menetét.
A megfigyelés és kísérletezés a tudományos kutatás alapja. Ez nem jelenti azt, hogy a megfigyelés és kísérletezés megelőzi az elméletalkotást.
Amíg a tudományos közösség azt el nem veti, vagy el nem fogad egy bizonyos elméletet, addig hipotézisnek (magyarul feltevésnek) nevezik. Az elfogadott hipotézist már elméletnek szokás nevezni. A nagyon pontosan, tehát gyakran a matematika nyelvén megfogalmazott hipotéziseket tudományos modellnek nevezzük, több egymással összekapcsolható tesztelt modell egzakt tudományos elméletet (teóriát) alkot.
Egy bizonyos hipotézishalmazból, kiegészítő elméletekből, és kiegészítő feltevésekből, logikai dedukcióval bizonyos előrejelzéseket lehet levezetni. A predikció megnevezés szakszerűbb, mivel utal arra, hogy logikai levezetésről van szó, nem hétköznapi előrejelzésről. Egy másik fontos dolog, ami miatt ez az elnevezés szerencsésebb, hogy a predikció nem feltétlenül jelent jövőbeli eseményt.
A megfigyelések, kísérletek egybevetését a jósolt predikcióval ellenőrzésnek nevezzük. Az ellenőrzés és annak kiértékelése kulcsfontosságú az elméletek elfogadásának kérdésében.
Az elméletek elfogadása egyrészt az ellenőrzés kiértékelésén alapul, másrészt bizonyos más tényezőket is figyelembe szoktak venni, mint egyszerűség, tesztelhetőség, más elméletekkel való konzisztencia.
Hogyan változik a tudomány?
A tudományos ismeretek folyamatosan új ismeretekkel bővülnek, kiegészítve tudásunkat és pontosítva az elavult, pontatlannak bizonyult tudáselemeket. A tudomány nem az új ismeretek lineáris felhalmozódásával halad előre, hanem időszakos forradalmakon megy keresztül, melyeket "paradigmaváltásoknak" nevezünk – ezek során a tudományos érdeklődés egy bizonyos területen hirtelen alakul át.
Valóság
A "valóság" szó jelen műben az objektív valóság fogalmát jelöli, amely a valóság köznapi értelemben vett jelentése is egyben.
A valóság (az objektív valóság) a tudatunktól függetlenül létező dolgok összessége: minden, ami létezik. A valóság anyagi, tárgyilagos, vagyis független a megfigyelőtől, annak helyzetétől, mozgási állapotától és az eszközöktől (ha passzívak), amiket a valóság megfigyelésére a megfigyelő használ, valamint független a megfigyelő ismereteitől, értékítéletétől, nézeteitől is. A valóság megtapasztalásának vannak korlátai, de a megismerésére tehetünk erőfeszítéseket.
(A szubjektív valóság teljesen személyhez kötött. Eszerint mindenkinek saját (szubjektív) valósága van, ebben él és minden tettben, amikor a valóságával kapcsolatba kerül, azt alakítja is. Minden hatással van mindenre, amivel kapcsolatba kerül. Eszerint folyamatosan változó. Ez nem zárja ki az ember számára fel nem fogható objektív valóság létezését, anyagi voltát, és kizárólagosságát.)
Igazság
Az "igazság" egyezést jelent. A tudományos igazság: a valóság tényei, és az erről szóló állítások bizonyított megfelelése egymásnak. (Egy ellenőrizhetetlen dologra vonatkozó állítás is lehet igazság, csak ellenőrizhetetlen volta miatt nem nevezhetjük azt tudományos igazságnak, legfeljebb nagyon valószínű jóslatnak (sejtésnek, predikciónak), vagyis nem bizonyított feltevésnek (hipotézisnek)).
"...a filozófia lényege nem az igazság birtoklása, hanem az igazság kutatása... Az igazság soha nem "gyártható", csak található. Részben érzékeléssel, részben értelemmel. Egy állítás, ami nem volt igaz felfedezése előtt, soha nem válhat igazzá semmilyen felfedezéssel sem..." (Jaspers, 1947)
A tudományos igazság felfedezésének a valóság megismerésének korlátai határt szabnak, de ha nem is érhetjük el a "végső igazságot", tudományos munkával közelíthetünk hozzá.
Materializmus
A természettudományos eredmények a XXI. századra a természet (a makro- és mikrovilág) megismerésében annyira kiterjedtek, hogy az eredmények ismeretében (annak, aki valójában ismeri ezeket az eredményeket) nehezen képzelhető el az alábbiakban bemutatott materialista létfelfogással ellentétes létfelfogás.
Materializmus: anyagelvű filozófiai rendszer, amely szerint minden létező dolog, jelenség oka és magyarázata anyagi, fizikai-kémiai természetű. A dolgok létezése nem függ a gondolatoktól, a fizikailag érzékelhető anyagi világon kívüli okoktól. (Wikiszótár)
Tudjuk, hogy a természet (a világmindenség) az emberektől függetlenül (a gondolkodó ember megjelenésénél sokkal korábban) is létezik (létezett); és az emberiség megsemmisülése esetén is tovább létezne (mintha mi sem történt volna). Tudjuk, hogy a természet emberiség nélkül is "tudja a fizikát", működik "ahogy kell". Mára már tisztában vagyunk az emberi élet (élettér) világegyetemben elfoglalt jelentéktelenül kis méretével, az emberi tevékenység világegyetemre gyakorolt hatásának még jelentéktelenebb voltával, aminek egyik várható "csúcsteljesítménye" akár a teljes önmegsemmisítés (és vele a teljes Földi ökológia megsemmisítése) is lehet, amely persze "világviszonylatban" szintén elenyésző történés (egyetlen városnyi-kicsi aszteorida-becsapódással egyenértékű). Habár parányi az emberiség a világegyetemhez mérten, mindenképpen egy különleges része annak, "mert intelligens lény, azaz: rendelkezik öntudattal, folyton bővülő ön- és környezetismerettel, kreativitással, valamint tud az univerzum létéről... továbbá arról, hogy ő maga is az univerzum része és, hogy a létezés véges, hogy atomok, illetve elemi részecskék alkotják őt is csakúgy, mint az univerzumot és annak többi létezőjét." (Gulyás, 2017) Ennek ismerete és tudatos átélése talán segíthet a "dolgok" (értékrendek, világnézetek) előnyös irányba mozdításában is, ami a nevelés egyik alapfeladata.
Filozófiai rendszerünk
"...egy filozófiai rendszer ontológiai és ismeretelméleti álláspontjának kialakításához is felhasználja az ismert tudományokat. A filozófia ontológiai szemléletmódja számára a cél a világ egészének, a létezők teljes körének a fogalmi előállítása s a tudományok, az ezt a célt szolgáló eszközként funkcionálnak. Az ontológiának elsősorban a tudományok eredményeire van szüksége. A filozófia ismeretelméleti formájának a célja az egész világának, az egészként, teljesként való létezésnek a fogalmi előállítása s a tudományok, az ezt a célt szolgáló eszközként funkcionálnak. Az ismeretelmélet elsősorban a tudományos gyakorlatot, a módszereket és eljárásokat hasznosítja." (Ropolyi, 2012)
Megfigyelhető (tudjuk), hogy emberi mindennapjainkban a világ (az emberi környezet és társadalom) közismert filozófiai értelmezés (filozófiai rendszer) nélkül is működik, változik. A gazdaságközpontú életfelfogás, az egyénenként eltérő naív filozófia és naív pszichológia létezik és elegendő arra, hogy jól-rosszul irányítsa az emberek életét, számban és anyagi javakban gyarapodjon az emberiség. Sajnos ez nem elég egy (vagy több) minőségi változáshoz. Sokakban felmerül a társadalmi előrelépés gondolata, a planetáris társadalom igénye, ami (nagy) előnyeivel és (kis) hátrányaival együtt minőségi változást (előre lépést) jelentene az emberiség életében.
A tudomány művelőiben (filozófusokban és nem filozófusokban) időnként felmerül egy időszerű (aktuális) filozófiai (természetfilozófiai) rendszer megalkotásának igénye, amelyet esetenként sikerül is (közel) teljes rendszerként közreadniuk. Példák a XXI. századi munkákból:
• Kiss Miklós: Új természetfilozófia, 2001
• Muraközy Gyula: Természetfilozófia, 2014
• Gulyás István: A modern filozófiai kozmológia alapjai, 2017
• Rockenbauer Antal: A fizika kalandja, 2015-2021
Ezekkel (vagy egyes részeikkel) egyetérthetünk vagy vitathatjuk őket, de mindenképpen tanulságos lehet megismerésük és vizsgálatuk. Annyit azonban mindenképpen előrevetítenek, hogy ma is lehetséges logikusan felépített filozófiai rendszerek alkotása, természetfilozófiák megfogalmazása, annak ellenére, hogy sok filozófus ezt értéktelennek vagy egyenesen lehetetlennek tartja.
A következőkben filozófiai rendszerünk része, természetfilozófiánk kerül bemutatásra föbb fogalmainak összefoglalásával. (Ezek megfogalmazása a fent leírt elvek szerint történt, így ha nem is végleges (minden téren helytálló és bizonyított), a jelenlegi ismereteink szerinti világ átfogó ideiglenes modelljének tekinthető.)
Cs21 filozófiai rendszer (energetikus materializmus) - FEJLESZTÉS ALATT!
(Részletes ismertetés magyarázatokkal)
1. A létezés
A lét (=létezés) az anyagot jelöli (a tudaton kívül levő, attól független valóságot). A létezést az anyaggal, kiterjedéssel bíró, változó és múlékony LÉTEZŐk "valósítják meg". Az anyaggal nem rendelkező dolgok mindig valamilyen anyaggal rendelkező dologtól (LÉTEZŐtől) erednek, önmagukban nincsenek jelen.
Axiomatikusan:
ALAPFOGALMAK (DEFINÍCIÓK):
Természet (= világ = világegyetem = univerzum): az összenergia időszakosan kötött rendezettsége (inhomogenitása) és ennek változásai (mozgásai és kölcsönhatásai). (Az összenergia a természetben jelen levő teljes energiamennyiség, amely nem csökken és nem növekszik. Minden folyamat során érvényes az energiamegmaradás "törvénye".)
Energia (= fizikai energia): anyagalkotó és kölcsönható képesség (a létezésben "kötött" nyugalmi és a létezéstől "független" kölcsönható energia, amelyek ugyanannak az energiának az eltérő "funkciójú" részei, amelyek funkciót cserélhetnek). (Az emberi környezetben az energia majdnem teljes egésze LÉTEZŐkben kötött energiaként van jelen.)
Létezés: stabil rendezettségi állapot (inhomogenitás) létrejötte, ennek változása és végül megszűnése a természet energiaáramlásában; a LÉTEZŐ (és létállapotainak) keletkezése-változása-elmúlása.
LÉTEZŐ (= anyag): autonóm stabil energiaképződmény (energia-önbezárás); minden anyagi (nem nulla nyugalmi tömegű) rész vagy halmaz, összetettségétől függetlenül. (Az elemi LÉTEZŐK egy bizonyos energiasűrűség elérése esetén spontán létrejönnek. Az összetett LÉTEZŐket az azt alkotó LÉTEZŐk közötti kölcsönhatások teszik LÉTEZŐvé és tartják a létezés állapotában.)
LÉTEZŐ autonómiája: önálló létezés, amely nem zárja ki bizonyos létfeltételek szükségességét, de kizárja a más LÉTEZŐkhöz való kötöttséget. (Például az élőlények - mint LÉTEZŐk - esetében a tudat nem autonóm, mivel az élőlény nélkül nincs jelen, tehát nem LÉTEZŐ.)
LÉTEZŐ stabilitása: tartós létezés; a létezés térbeli mérettől függő időtartamú fennmaradása. (Önkényesen felvéve: 1 nm = 1 ns; vagyis LÉTEZŐnek - nem átmeneti képződménynek - tekintjük az 1 m-es kiterjedésű dolgokat, ha azok legalább 1 s ideig megőrzik lényegüket. Az atom méretű, kb. 0,1 nm-es dolgokat LÉTEZŐnek tekintjük, ha azok legalább 0,1 ns élettartamúak. Az ennél rövidebb élettartamú "részecskéket" az átmeneti képződmények közé soroljuk.)
Elemi LÉTEZŐ: belső szerkezet nélküli, csak energiából álló LÉTEZŐ; (Jelenlegi tudásunk szerint ezek a Standard modell nyugalmi tömeggel rendelkező részecskéi.)
Összetett LÉTEZŐ: elemi LÉTEZŐkből vagy más LÉTEZŐKből álló LÉTEZŐ, amelyet az alkotói közötti kölcsönhatások hoznak létre és tartanak a létezés állapotában.
Nyugalmi energia: a LÉTEZŐben és alkotórészeiben kötött energia, aminek felszabadulásával a LÉTEZŐ megszűnik létezni; mindig hozzátartozik a LÉTEZŐhöz, és fordítva, a LÉTEZŐknek mindig van nyugalmi energiája. Összetett létezők esetében nem egyenlő az alkotók nyugalmi energiáinak összegével; annál több, az alkotók közötti kölcsönhatási (kötési) energiát is tartalmazza.
Kölcsönható energia (= mozgási energia): a LÉTEZŐk tulajdonsága; a LÉTEZŐk létezést fenntartó energiáján felüli energiája; a LÉTEZŐk azon képességének mértéke, amellyel megfelelő kölcsönhatásban más LÉTEZŐkön változást képesek létrehozni. A kölcsönhatási energia a LÉTEZŐk tulajdonsága, LÉTEZŐktől függetlenül nem létezhet.
Szabad energia (= exergia = munkavégző képesség): LÉTEZŐk tetszőleges rendszerének munkavégző képessége. (Az adott rendszerből kinyerhető energia.)
Tömeg (= relativisztikus tömeg): a LÉTEZŐ teljes energiatartalma (m = E/c2); a nyugalmi, a mozgási és a potenciális energia összege. (Ez a környezettől, a megfigyelőtől - azok mozgásától - függő mennyiség.) A LÉTEZŐ gravitációs kölcsönhatásban szerepet játszó jellemzője. Nem megmaradó mennyiség, értéke változik és meg is szűnhet: energiává alakulhat.
Nyugalmi tömeg (= hétköznapi tömegfogalom): a LÉTEZŐben kötött energia, aminek felszabadulásával a LÉTEZŐ megszűnik létezni. Összetett létezők esetében nem egyenlő az alkotók nyugalmi tömegeinek összegével; annál több, az alkotók közötti kölcsönhatási (kötési) energiát is tartalmazza.
LÉTEZŐ lényege: ami a LÉTEZŐt megkülönbözteti más LÉTEZŐKtől. Jellemzők (tulajdonságok) halmaza, ami alapján a LÉTEZŐ azonosítható. Ami a LÉTEZŐt vagy LÉTEZŐk halmazát egyedivé teszi. A lényeg az emberi megismeréstől függetlenül jelen van, a LÉTEZŐ tulajdonságaiban és kölcsönhatásaiban nyilvánul meg. ("A lényeg a létező érthető szerkezete, az a program, amelynek alapján az érzékelhető elemek benne összekapcsolódnak." (Turay, 2005)) A lényeg, az emberi tudományos megismerés számára az ember által alkotott tudományos kategóriákba sorolást/tartozást jelenti. Lényegi sor: emberi nyelven megfogalmazott azonosító-egyértelműsítő magyarázatsor a legáltalánosabb kategóriától haladva az egyre specifikusabb alkategóriák felé egészen az egyedi LÉTEZŐig; például az emberiség mint LÉTEZŐ lényege: {élőlény - ember az emberi fajra jellemző tulajdonságokkal}; egyetlen ember lényege: {élőlény - ember - konkrét egyed az összes tulajdonságával}; az emberi szív lényege: {élőlény szerve - ember keringési szervrendszerének szerve - emberi szív}; a vízmolekula lényege {molekula - két hidrogénatom és egy oxigén atom kötött együttese}.)
LÉTEZŐ keletkezése: a LÉTEZŐ létrejötte energiából vagy más LÉTEZŐből (vagy LÉTEZŐkből), annak lényegének (tulajdonságainak, kölcsönhatásainak) megjelenése.
LÉTEZŐ változása: a LÉTEZŐ összetételének és tulajdonságainak változása, annak elmúlása (lényegének megváltozása) nélkül.
LÉTEZŐ elmúlása: a LÉTEZŐ átalakulása energiává vagy más LÉTEZŐvé (vagy LÉTEZŐkké), a lényegének megszűnésével.
Létállapot: a létezés egyetlen zérustartamú, nulldimenziós része.
Létszakasz: a létezés létállapotainak sorából álló egydimenziós szakasza.
Léttartam (= élettartam = életkor): a LÉTEZŐ minden elmúlt és aktuális létállapotának az összessége.
KÖVETKEZMÉNYEK (AXIÓMÁK):
1. A LÉTEZŐknek van anyaguk, a semminek nincs; aminek van anyaga, az LÉTEZŐ.
2. A LÉTEZŐk létezése folytonos és véges; az elpusztult LÉTEZŐ és/vagy létállapota nem állítható helyre, nem támadhat fel, nem születhet újjá.
3. Minden LÉTEZŐ mozog és változik.
4. A LÉTEZŐ minden létállapota egyedileg meghatározott (konkrét).
5. A LÉTEZŐ léttartama (életkora) elpusztulásáig gyarapodik.
6. A létezés (a léttartam múlása) egyirányú.
7. A LÉTEZŐ nem keletkezhet semmiből és nem válhat semmivé. (Ebből következik, hogy a létezés örök, mert bármely LÉTEZŐ csak másik LÉTEZŐből keletkezhet és csak másik LÉTEZŐvé alakulva múlhat el.)
8. A tömeg-energia egyenérték: az energiának tömeg tulajdonítható, ha csökken egy LÉTEZŐ energiája, csökken a tömege is; ha nő az energiája, nő a tömege is. Ezen egyenérték ellenére az energiát nem tekintjük LÉTEZŐnek (anyagnak), csak a LÉTEZŐ alkotórészének. Az energia (máig hiányzó magyarázatú) anyagalkotási folyamata során egy minőségi ugrás, a nyugalmi tömeg képződése megy végbe. (Példák az anyag keletkezésére: párkeltés, kvarkbezárás.)
9. Az energiamegmaradás: az energia átalakítható egyik formájából a másikba, de nem lehet létrehozni, vagy megsemmisíteni.
10. A LÉTEZŐnek van (nyugalmi) tömege; aminek van (nyugalmi) tömege az LÉTEZŐ.
11. Ha egy LÉTEZŐ elpusztul, elveszti léte lényegét; ha egy LÉTEZŐ elveszíti léte lényegét, elpusztul. (Ha egy LÉTEZŐ létállapota elmúlik, elveszíti létállapota lényegét; ha egy LÉTEZŐ elveszíti létállapota lényegét, létállapota elmúlik.)
NEM LÉTEZŐK:
Mi az idő, ha nem LÉTEZŐ? Idő: a LÉTEZŐ változékonysága/múlékonysága (maga a létezés). "Az idő a LÉTEZŐ egyik legalapvetőbb tulajdonságai közül az, hogy van/létezik, de úgy, hogy folyton változik, s minden állapotváltozása/állapotváltozata és maga a LÉTEZŐ is múlékony... Az idő örök... Az időnek nincs sem kezdete, sem vége, sem szakadása... Az idő szakadatlan telik-múlik... Az idő és minden szakasza egyirányú... Az idő iránya megfordíthatatlan... A LÉTEZŐk, valamint az idő és a tér egymástól elválaszthatatlanok... Az időnek nincs anyaga... A LÉTEZŐk - bárhol is vannak a térben - mind azonos (jelen)időpontban léteznek..." (Gulyás, 2017)
Mi a tér, ha nem LÉTEZŐ? Tér: bármely LÉTEZŐ 3-dimenziós kiterjedésének (három, páronként egymásra merőleges virtuális vagy valós egyenes méretének: szélességének, hosszúságának, magasságának/vastagságának) hosszmértékben kifejezett konkrét nagysága. "A LÉTEZŐnek van kiterjedése/tere... A tér nem önálló LÉTEZŐ, hanem a LÉTEZŐk egyik alapvető tulajdonsága... A térnek nincs anyaga..." (Gulyás, 2017) (A mikrovilág LÉTEZŐire a kiterjedés és határfelület fogalmak nem alkalmazhatók, illetve más jelentésűek, mint a makrovilág testjei esetében. A részecskék, atomok és molekulák mérete csak a tulajdonságaik alapján számított vagy tömeges képződményeiken mért érték.)
Mi az energia, ha nem LÉTEZŐ? Energia: anyagalkotó és kölcsönható képesség. Az elemi LÉTEZŐk "alapanyaga".
Mi a kölcsönhatás, ha nem LÉTEZŐ? Kölcsönhatás: .
Mi a mező, ha nem LÉTEZŐ? Mező (= erőtér): a LÉTEZŐk által létrehozott véges sebességgel terjedő kölcsönhatás (elektromos, mágneses és gravitációs), amely energiát közvetít más LÉTEZŐk felé. A LÉTEZŐ tulajdonsága, amely a LÉTEZŐhöz tartozik; a LÉTEZŐ nélkül megszűnik.
Mi a sugárzás, ha nem LÉTEZŐ? Sugárzás: a LÉTEZŐ által kibocsátott energia, amely "energiacsomagok" - nulla nyugalmi tömegű fotonok - által közvetítődik (más néven elektromágneses sugárzás). Minden sugárzást LÉTEZŐ bocsát ki; LÉTEZŐ nélkül nincs sugárzás.
Mi az entrópia, ha nem LÉTEZŐ? Entrópia: LÉTEZŐk halmazának rendezetlenségének mértéke. Nagyobb entrópia nagyobb rendezetlenséget jelent. (A spontán végbemenő folyamatok olyan irányúak, hogy az entrópia növekedjen.) (Az entrópia annak valószínűsége, hogy a LÉTEZŐk adott halmaza egy adott állapotban található, s ennélfogva a legkisebb entrópiája a legkevésbé valószínű állapotoknak van. Az entrópia növekedésének a leginkább valószínű állapotok felé mutató átalakulás felel meg.) (Az egymással kölcsönhatásban álló LÉTEZŐk entrópiája csökkenhet is, ha miközben az egyik LÉTEZŐ entrópiája csökken, más LÉTEZŐ(k) entrópiája ennek megfelelően növekszik. Az élő LÉTEZŐk létét, növekedését, szaporodását entrópia-csökkentő folyamatok kísérik, ezekkel egyidőben azonban környezetükben leépülést okozó, az előbbinél nagyobb mértékű entrópia-növekedéssel járó folyamatok zajlanak.)
Mi az információ, ha nem LÉTEZŐ? Információ: A LÉTEZŐk tulajdonságainak összessége. A LÉTEZŐk állapota, elrendeződése (szerveződése). Minden tulajdonság (életkor, kiterjedés, belső elrendeződés, energiák, állapotok...) információt hordoz, információforrás lehet. Az információ a felhasználásától függetlenül (ha hasznosul, ha nem) jelen van. Az információra nem érvényesek a megmaradási törvények; az információ megsemmisíthető és létrehozható. (A LÉTEZŐkben tárolt információ tartalmazza a természeti törvényeket, attól függetlenül, hogy azok általunk már felfedezésre kerültek, vagy sem.) Az információ létrehozása - a LÉTEZŐk tulajdonságainak megváltoztatása - entrópia csökkentő energiát (LÉTEZŐk közötti kölcsönhatást) igényel; az információ megszüntetése entrópia növelő energiát igényel. A növekvő entrópia a szervezettség vagy a rend, pontosabban az információ elvesztését jelenti. A maximális entrópia maximális rendezetlenség és minimális információ.
Mi a tudat, ha nem LÉTEZŐ? Tudat (= tudatosság): A LÉTEZŐ információfeldolgozó (hasznosító) képessége. Ennek mértéke a LÉTEZŐ egyik tulajdonsága. Tudata csak LÉTEZŐknek van; de nem minden LÉTEZŐnek van tudata. A tudat a LÉTEZŐ (vagy részének) működésének (belső folyamatainak) eredménye.
"LÉT"-KÉRDÉSEK:
Mekkora a világ? Nem tudjuk. Lehet véges vagy végtelen nagy.
Mióta létezik a világ? Nem tudjuk. Lehet végtelen vagy kezdettel rendelkező.
Meddig létezik a világ? Nem tudjuk. Lehet végtelen vagy véggel rendelkező.
? A
? A
Honnan ered a világot alkotó összenergia? Nem tudjuk.
Hogyan hozza létre az energia a stabil anyagot (a LÉTEZŐket)? Nem tudjuk.
Miért olyanok az energiából keletkező "elemi részek", amilyenek? Nem tudjuk.
? A
? A
? A
? A
? A
? A
? A
Mi a létezés értelme? A
Meghatározott a létezés? (= A létezők változásai előre meghatározottak? = A jövő eleve elrendeltetett? = Determinizmus vagy indeterminizmus?)
⇐ 030 - Civil szervezetek ⇑ HA főoldal ⇑ CsOM főoldal ⇑ 000 - Tartalom ⇒ 102 - Természet