 |
Csanyteleki-féle Oktatási Modell Frissítve: 2020.12.28. |
|
|---|
Nincs királyi út, de van gyermeki út!
| NEVELÉS | OKTATÁS | KÉPZÉS |
|---|---|---|
| EGÉSZ ÉLETEN ÁT | ||
| POLITIKA | INTÉZMÉNY | MÓDSZER |
Hisszük, hogy szükség van egy gyökeres változás elindítására, de tudjuk, hogy ez nem mehet végbe egy csapásra! Reméljük, ez a kísérlet is ad majd egy következő lökést, ami az érdeklődő, érdekelt embertársaink szemléletét az általunk jónak vélt irányba mozdítja tovább!
"Értsék meg, hogy ha az ember a lehetetlenért küzd, akkor már el is kezdte lehetségessé tenni azt." - Óscar Arias Sánchez
Oktatási modellünket a következő (néha még vitatott) tényekre alapozzuk:
1. a gyermekek első három életéve meghatározó jelentőségű a fejlődésükre nézve, így a szervezett nevelésnek a születéstől kell kezdődnie;
2. a gyermekek különbözőek, így csak egyénre szabott neveléssel valósítható meg örökölt lehetőségeik közel teljes kibontakoztatása;
3. a gyermekek kíváncsiak és tanulni akarnak (a belső motiváció számos irányba adott), ezt kihasználva eredményesebb és hatékonyabb nevelés valósítható meg;
4. (oktatási paradigmaváltó jelentőségű) az ismeretek és készségek elsajátításában a gyermekek (és felnőttek) számítógépes oktatásának átlagos színvonala és hatékonysága sokkal jobb (és sokkal olcsóbb) lehet, mint a tanári munka átlagos színvonala és hatékonysága. (Lásd még: Oktatási módszerek - Oktató robot!)
Lásd bővebben ⇒ 001 - Bevezetés
Hajnal Anna - 2020.06.17.
Deming High School, Deming, New Mexico - Greer Stafford/SJCF Architecture
Személyiségfejlesztés Egyetemes emberi jogok Kiegyensúlyozottság Jóllétre való alkalmasság
A "közoktatás" váljon "közneveléssé"! A személyiségpedagógia nyerjen teret a nevelési gyakorlatban!
A nevelés a pozitív irányú SZEMÉLYISÉGFEJLŐDÉS szándékos segítése (Nagy, 2000).
A személyiségfejlődést a Nagy József-féle 2-dimenziós személyiségmodell alapján tárgyaljuk, amelynek elemei:
1. Adaptivitás, kreativitás, szabadságfok. "Ha... azt a kérdést tesszük fel: mi a személyiségfejlődés funkciója, a személyiségelméletek azt a választ adják, hogy egyre adaptívabbá, kreatívabbá, életképesebbé kell válnunk." (Nagy, 2000)
2. Egyéni értékrend. "A nevelés elsőrendű célja, feladata nem lehet más, mint a pozitív egyéni értékrend kialakulásának, megőrzésének, megszilárdulásának, pozitív irányú változásának az elősegítése." (Nagy, 2000)
A személyiség elemei a pszichológia és a pedagógia által feltérképezésre kerültek, kompetenciái, kulcskompetenciái ismertnek tekinthetők, így lehetőség van ezek tervszerű fejlesztésére, amelynek eredményeként az egyének megközelíthetik a számukra elérhető maximális adaptivitást és kreativitást.
Az egyén és a társadalom számára kívánatos pozitív egyéni értékrendet a társadalmi normák (jog, erkölcs, illem...), illetve a korszellem által mutatott irány határozzák meg, amelyeket az egyének abszolút törvényeknek éreznek (de természetesen nem azok, lassan változnak, megváltoztathatók).
(Mind a kompetenciák, mind az értékrend tekintetében komoly eltérések tapasztalhatók az egyes emberek között, ami a nevelés hiányosságaiból, illetve az erős esélyegyenlőtlenségből adódik.)
Hajnal Anna - 2020.05.18.
Mégis! Lépten-nyomon találkozhatunk kisebb-nagyobb igazságtalanságokkal. Mégsem a tettek beszélnek! Amíg valaki személyesen meg nem tapasztalja a sérelmeket, általában elhatárolódik tőlük. Ahhoz, hogy büszkék lehessünk emberi mivoltunkra, el kell ismernünk embertársaink velünk való egyenlőségét, tiszteletben kell tartanunk jogaikat, nyíltan elleneznünk kell a velük szemben történt jogtalanságokat!
A nevelés (ezen belül az egyéni értékrend kialakítása) fő céljának az EGYETEMES EMBERI JOGOK megértését és az ezeken alapuló együttélésre való képesség elsajátítását tekintjük.
"Hol kezdődnek az egyetemes emberi jogok?
A közvetlen környezetünkben, az otthonunkhoz közel - olyan közeli és olyan jelentéktelen helyeken, amelyek nincsenek rajta egyetlen világtérképen sem. Mégis ezek alkotják az egyes ember világát: a környezet, amelyben lakik; az iskola vagy az egyetem, ahova tanulni jár; a gyár, a farm vagy az iroda, ahol dolgozik. Ilyen helyeken igényel minden férfi, nő és gyermek egyenlő jogokat, egyenlő lehetőségeket, egyenlő bánásmódot - diszkrimináció nélkül. Ha e jogoknak ezeken a helyeken nincs jelentőségük, akkor máshol sem igazán fontosak. Ha az állampolgárok nem tesznek összehangolt lépéseket annak érdekében, hogy ezeknek a jogoknak érvényt szerezzenek a közvetlen környezetükben, akkor teljesen hiábavaló előrehaladást várnunk a nagyvilágban." - Eleanor Roosevelt.
Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozata - 1789
ENSZ Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata - 1948
ENSZ gyermekjogi egyezmény - 1989
Európai Unió Alapjogi Charta - 2000
Magyarország Alaptörvénye - 2011
Magyarország Alaptörvénye - hatályos
Célunk, hogy minden emberben mély erkölcsi törvénnyé váljon az alapvető emberi jogok tiszteletben tartása, és sehol a világon ne lehessen megszegni ezt a törvényt multikulturalitásra, vallásra vagy egyéb másra hivatkozva.
Az alapvető emberi jogok a pozitív értékrend fő pillérei.
Hajnal Anna - 2020.05.11.
Ez az, amiben nagy szerepe van a jó példának, a példaképeknek, a gyermek környezetében élőknek, a szülőknek, a tágabb családnak, az ismerősöknek és a pedagógusoknak. Ez az, amiért a pedagógusok "értékelése" esetében nem csupán a szakterületi és pedagógiai tudás a mérvadó, hanem legalább ilyen fontos az őszinte példaértékű (nem ideális, hanem egyéni és emberi) viselkedés is.
A kiegyensúlyozottság nem azt jelenti, hogy egyformák (és unalmasak) a kiegyensúlyozott emberek, hanem azt, hogy a különbözőségek mellett boldogok, mert többnyire azt csinálják, amit szeretnének, ismerik és elfogadják önmagukat, így kevésbé vannak lelki problémáik, és ha le is térnek az "arany középútról", könnyen visszatalálnak rá.
Hajnal Anna - 2020.05.14.
1. pozitív érzelmek, boldogság (Positive Emotions);
2. elmélyülés/aktív elfoglaltság (Engagement);
3. jó kapcsolatok (Positive Relationship);
4. értelem/célok (Meaning);
5. teljesítmény/sikerérzet (Accomplishment) (Deutsch-Fejes-Kun-Medvés, 2015).
Magyarország a világ országainak boldogságszint rangsorában a 62. helyen áll. Szerencsére lassú emelkedés tapasztalható.
A boldogság: "Fokozott öröm. Az élet sikeres személyes megélése; a már elért és a jövőbeli lehetséges sikerek felett érzett fenntartás és kétség nélküli öröm." - WikiSzótár
Hát ne ez legyen az emberek alapvető célja? Mit kell ehhez megtanulnunk? Mit tanítsunk a gyermekeknek a boldog élet eléréséhez?
A témában elvégzett rengeteg tudományos kutatás mára már feltárta, hogy milyen megtanulható-kialakítható viselkedésformák és tevékenységek vezethetnek el a többnyire boldog élethez.
A boldog élet biztos receptje: meghitt-követelő/támogató szociális háttér (család) és egyénre szabott-demokratikus-társas-játékos-élvezetes oktatás eredményeképpen elért: önálló "mély" tanulásra való képesség, érzelmi rugalmasság-őszinteség, átértékelési- és alkalmazkodóképesség, belső kontrollossá válás, empátia, önismeret-önbecsülés-önállóság-önkontroll, pozitív gondolkodás, kiegyensúlyozottság, realista optimizmus, probléma megoldó képesség, kreativitás, jó csapatmunka képesség, és az ezekből következő: erős társas kapcsolatok, sikeres közösségi élet, munkasikerek, önmegvalósító tevékenységek. (Jelenleg a magyar családok és köziskolák ezt csak kevéssé képesek elérni. Habár a NAT egyértelműen előírja a "harmonikus személyiség kibontakoztatását", a régi "felfogású" családok, a régi mintájú oktatási rendszer és tantervek általában képtelenek a kitűzött célt megközelíteni.)
A szubjektív jóllét érzése maga a boldogság. A szubjektív jóllét érzése közvetlen kapcsolatban áll az ember eredményességével, társadalmi hasznosságával.
Ennek elérésével nem titkolt célunk, hogy a felnövekvő nemzedék értékelni tudja a békét, a stabilitást, az egészséget, a munkát, még mielőtt elveszítené azokat.
"Az ember nagyon nehezen tudja hálásan és türelmesen élvezni pillanatnyi helyzetének előnyeit. Inkább hajlamos arra, hogy a hátrányosra, a rosszra figyeljen, és amiatt panaszkodjék. 'Az embernek éppen arra lenne szüksége, amije nincsen, amije pedig van, azzal nem tud élni' -, mondhatnánk az emberi természetről, kissé megváltoztatva Goethe szavait. Ezért egyáltalában nem magától értetődő a gondolat, hogy a szenvedés- és fájdalommentes állapotot boldogságként ünnepeljük. Ehhez igen nagy tudatosságra van szükség, mindenekelőtt azonban a szenvedés és a fájdalom korábbi megtapasztalására." (Meves, 2000)
Jelenleg: "a diáknak 18 éves kor alatt többnyire nincs lehetősége arra, hogy megismerkedjen közvetlenül a társadalmi valósággal tanórán kívüli tevékenység keretében. Inkább diszciplináris keretek között törekszik az iskola a társadalmi kérdések megtárgyalására, ezzel elidegenítve, absztrahálva a húsba vágó, élet közeli, mindennapos, diákokat is érintő társadalmi kérdéseket." (Bodó, 2015)
Részben ezen a helyzeten is eredményesen változtathat a 2012-től bevezetett Iskolai Közösségi Szolgálat program.
Hajnal Anna - 2020.05.17.
Oktatási cél Oktatási tartalom Optimális elsajátítás Értékelés
A gyermekek kíváncsiak, tanulni akarnak. Azt, ami megtetszik nekik. Nem biztos, hogy azt, amit mások szeretnének.
"Az oktatás legfontosabb jellemzője, hogy magában foglalja a tanítást mint tanári és a tanulást mint tanulói tevékenységet, amelyek egymással kölcsönhatásban valósulnak meg. Ugyanakkor az oktatás célja a tanulók fejlesztésére vonatkozik, azaz míg a cél tételezője általában a pedagógus, addig az eredmény hordozója a tanuló, aki maga is sajátos célok által vezetve vesz részt a folyamatban. Ebben az értelemben mondhatjuk azt is, hogy az oktatás célja azonos a tanítás céljával, amely lehet azonos a tanulási céllal, közelíthet hozzá, illetve el is térhet tőle." (Kotschy, 2003)
Ha a gyermek belső motivációit nem akarjuk veszni hagyni, feladatunk az, hogy az OKTATÁSI CÉL közelítsen a gyermekek tanulási céljához. Így az oktatási célt rugalmasan kell kezelnünk, az oktatási tartalmakat egyénivé kell tennünk, a kötött sorrendiséget fel kell adnunk.
Az oktatási célok megfogalmazzák, hogy a tanulókban milyen változásokat szeretnénk véghezvinni. Ezek négy kategóriába sorolhatók (Nagy, 1993):
1. ismeretek (oktatási tartalmak), amelyek a műveltséghez ("ünnepnapi") és a következő pontokhoz szükséges ("hétköznapi" és "szak-") tudást adják meg;
2. jártasságok és készségek, az előző pontban meghatározott ismeretek begyakorlott alkalmazásai;
3. képességek (magukban foglalva a kulcskompetenciákat), amelyek - az előző pont műveleteinek segítségével - bizonyos típusú vagy tartalmú tevékenység elvégzésére való egyéni felkészültséget jelentenek (Kron, 1997);
4. magatartásbeli tulajdonságok, amelyek a vágyott személyiség (remélhetőleg a kor embereszménye) felé közelítenek.
"...az oktatási cél egyben nevelési cél is. ...az oktatás a teljes gyermeki személyiségre ható folyamat, így a neveléssel egységben, egymástól el nem különítve értelmezhető csak." (Kotschy, 2003)
Hajnal Anna - 2020.05.27.
Hajnal Anna - 2020.05.29.
"E stratégia kidolgozása Benjamin Bloom amerikai pszichológus, pedagógus nevéhez fűződik, aki a hatvanas évek végén Carroll tanításelméleti felfogására támaszkodva fogalmazta meg azt az álláspontját, hogy megfelelő időt és körülményeket biztosítva a tanulóknak, a tanulók teljesítményeinek az eloszlása nem fogja követni a született adottságok megoszlására jellemző haranggörbét. Azaz nem szükségszerű az, hogy a teljesítmények a közepes elsajátítás körül csúcsosodjanak ki, s ettől lefelé és felfelé arányosan oszoljanak meg. Ha a tanulást megfelelően szervezzük, azaz minden egyes tanuló számára biztosítjuk a számára szükséges tanítási időt, a megfelelő motivációt s a korrekciókhoz szükséges segítséget, akkor a teljesítmények görbéje az iskolákban megfogalmazott követelmények, kritériumok maximumának irányába fog dőlni. A tanulók túlnyomó többsége képes arra, hogy ezeknek a követelményeknek eleget tegyen."
"A hagyományos oktatás feltételei között a pedagógus egy általa jónak ítélt tanítási tempót és stílust követve eljuttatja valamilyen teljesítményhez a tanulókat, ezt megméri, ennek alapján leosztályozza a tanulókat, majd tovább halad a következő tanítási egységre, témára. A tanulók egy jelentős része, akik ennek a kezdeti tanulásnak a hatására nem sajátították el optimális szinten - mondjuk legalább nyolcvan-kilencven százalékos szinten - az anyagot, a következő anyagrész elsajátításából eleve ki lesznek zárva, hiszen nincsenek meg a szükséges előfeltételek. A stratégia lényege - a programozott oktatáshoz hasonlóan - az, hogy csak akkor térjünk rá a következő anyagrészre, ha a megelőzőt optimális szinten elsajátítottuk. A két stratégia közötti különbség abban ragadható meg, hogy az egyes egységeken belüli tevékenységek változatosabbak, kevésbé szabályozottak az optimális elsajátítási stratégián belül."
"Az egyes anyagrészek végén végzett ellenőrzésnek nem az a funkciója, hogy minősítse a tanulókat, sokkal inkább az, hogy minősítse az eddigi tanítási folyamatot, hogy feltárja, melyik tanulónak milyen további feladatok elvégzésére van szüksége ahhoz, hogy az optimális elsajátítási szintet elérje. Miután ezt megállapítottuk, felzárkóztató, korrepetáló anyagokat kell adnunk a lemaradóknak, s gazdagító, az iskolai követelmények szintjén túlmutatót a már eredményesen teljesítőknek. Ezek a kiegészítő anyagok a gyerekek igényeihez igazodnak, eltérnek az alapfázisban nyújtott eljárásoktól. Amennyiben így a kritériumoknak eleget téve térünk át a következő anyagra, mindig minden tanuló "tiszta lappal" indul, nincs kizárva a későbbi eredményes tanulás lehetőségéből." (Falus, 2003)
Hajnal Anna - 2020.06.01.
Természetesen minden tanulónál van egy határ, amikor az elsajátítandó ismeretek és készségek már olyan nehezek, hogy képtelen tovább haladni, illetve viszonylag hosszú (előre meghatározott) időtartam alatt sem jut el a megértésig. Ez a határ, illetve a határ alatti még teljesített "szint" feleltethető meg a "végzettségnek": pl. általános, középfokú, felsőfokú... ami automatikusan előáll és igazolódik az oktató program által (és ami az egyén döntése alapján további munkával, esetleg az átlagosnál hosszabb idő alatt, természetesen tovább növelhető, illetve megpróbálható a növelése).
1968. Burrhus F. Skinner A tanulás technológiája című könyvéből:
"Az osztályzat értelme is megváltozik. A hagyományos gyakorlatban a 3-as osztályzat azt jelenti, hogy a tanulónak felületes ismeretei vannak a tárgy egészéről. Ha azonban a gépi oktatás minden szakaszban teljes elsajátítást biztosít, akkor az osztályzat csak azt mutathatja meg, hogy a tanuló meddig jutott el. A 3-as osztályzat például azt jelentheti, hogy a tudnivalók felét tanulta meg. Ha elég időt kap, eljuthat az 5-ös osztályzatig. Minthogy ennek tovább már nincs motiváló hatása, ez helyénvaló is. Aki gyorsan tanul, közben más tárgyakból is megszerezheti az 5-ös osztályzatot." (Az amerikai - betűkkel jelölt - osztályzatok az érthetőség kedvéért a magyar számjegyes osztályzatokra vannak cserélve.)
"Az osztályozásban rejlő problémák miatt, de főként az ún. gyermekközpontú tanítás elvének érvényesítése érdekében sokféle kísérlet történt és történik az osztályozás nélküli értékelés gyakorlatának megvalósítására. A szóbeli és az írásbeli szöveges értékelés szerepe kerül előtérbe például Dániában, Norvégiában, Svédországban, Olaszországban, a különböző reformpedagógiai iskolákban (Waldorfiskolák, Peter Petersen iskolái), néhány egyedi, sajátos pedagógiai megközelítésben (például Winkler Márta Kincskereső Iskolájában, a projektoktatásban), különböző iskolakísérletekben, napjainkban az iskolakezdésben. (Czike, 2001; M. Nádasi, 1993; Zágonné, 2001)"
"A szöveges értékelés csak akkor tölti be pozitív szerepét, ha a tanulók és a szülők számára is érthető, nyelvileg differenciált, személyre szabott, ha a pozitív és a negatív jelenségekre úgy mutat rá az értékelő, hogy egyértelmű a segítő szándék. Az értékelésnek e módjával kapcsolatban leggyakrabban hangoztatott ellenérvek: időigényes; sablonos, nehéz minden egyes tanulóra szabni, differenciált nyelvi megoldásokat találni; szubjektív; nem küszöböli ki az előítéletek, a tanulói sémák negatív hatását." (Golnhofer, 2003 ebben: Falus, 2003)
"A szöveges értékelés típusai:
• Szabad, előzetesen meghatározott szempontok nélküli szöveges értékelés = "esszéisztikus".
• Előre meghatározott, nyomtatott skála szerinti értékelés = "aláhúzásos".
• Előzetes szempontok alapján, szabadon fogalmazott szöveg = "mondatbankos"." (Gaál, 2015)
A mondatbankos szöveges értékelést az oktató programok automatikusan is létre tudják hozni a tanuló által elért eredmények alapján (kiváló minőségben és objektíven), így a szöveges értékelés nehéz és időigényes feladata nem a tanárt terheli. Egy oktató program lehetővé teszi a gyermekek szöveges értékelésének heti-havi-évi megküldését a szülőknek, tovább tehermentesítve a tanárokat.
(Az oktató programok helyettesíthetik a számonkérést és értékelést is, automatikusan kiadva a "TELJESÍTVE" igazolást, ha a tanulók sikeresen teljesítették a követelményeket, akár egy írásbeli érettségi esetében is.)
Hajnal Anna - 2020.06.02.
Fejlesztés alatt!
Hajnal Anna - 2020.05.11.
Hajnal Anna - 2020.05.20.
Hajnal Anna - 2020.05.11.
Hajnal Anna - 2020.05.20.
Nevelés egész életen át
A legtágabb értelemben vett tanulás (a tapasztalatból eredő viselkedés- és gondolkodásváltozás) mindig is élethosszat tartott. Mindenki mindig tanul. A tapasztalatoktól függ, hogy mit. A célunk, hogy ezek a tapasztalatok minél inkább előre vigyenek mindenkit.
Fogalmazzunk úgy, hogy célunk az EGÉSZ ÉLETEN ÁT TARTÓ NEVELÉS, aminek tartalma közel megegyezik a manapság használt "egész életen át tartó tanulás" kifejezés jelentésével, mégis több és átfogóbb, a teljes életet áthatja (segíti) és a nevelés egészét tervezettnek (tervezettebbnek) feltételezi. Életkor-csoportonkénti feladatai, céljai:
0-4 éveseknek: felméri és segíti az otthont adó családot a megfelelő fejlődéshez szükséges szeretetteljes és ingergazdag környezet megteremtésében, valamint a példamutatásban, amelyek minősége, tudjuk, hogy egész életre meghatározó lehet; (Ezt a jelenlegi oktatási rendszer nem kezeli elég nagy fontossággal.)
3-7 éveseknek: lehetővé teszi és segíti a gyermek személyiségfejlődését, a gyermek egyéni készségeinek és képességeinek kibontakoztatását; irányítja a tudatosan egészséges életvitel igényének kialakulását; segíti a családtól való elszakadást, bevezet a tágabb közösségi életbe (tudatosítja az emberi kapcsolatok értékét); táplálja a mindenkiben jelen lévő megismerés iránti vágyat, megkezdi az önálló tanuláshoz szükséges készségek fejlesztését; (Ez közel megegyezik a mai óvodák nevelési feladataival.)
6-16 éveseknek:
14-20 éveseknek:
17-25 éveseknek:
25-35 éveseknek:
35-45 éveseknek:
45 év fölött:
Hajnal Anna - 2020.05.11.
Hajnal Anna - 2020.05.20.
Hajnal Anna - 2020.05.11.
Hajnal Anna - 2020.05.20.
Köznevelési rendszer Szerkezeti reform Tartalmi reform Irányítási reform
"...oktatási rendszeren olyan nemzeti vagy országos rendszert értünk, amelybe (1) a népesség egésze belép, (2) amelynek működését országos érvénnyel bíró törvények szabályozzák, (3) amelyeket döntően közpénzekből finanszíroznak, és (4) amely felett az adott ország politikai hatósága felügyeletet gyakorol.
...az a tény, hogy a társadalom az oktatási (tanulási, tanítási, személyiségfejlesztési stb.) funkciót a mindennapi életből kivált, attól elkülönült intézményekre bízza... szükségképpen együtt jár az elidegenedés bizonyos fokával. Az ilyen szervezetek elkerülhetetlenül "önjáróvá" válnak, egyik legfontosabb céljukká saját maguk fenntartása lesz, olyannyira, hogy akár el is "feledkezhetnek" eredeti feladatukról. (Halász, 2001)
Az oktatási rendszerek funkciói (Halász, 2001):
1. a személyiségfejlesztés; "...az egyének személyisége kialakulásának az iskolai oktatás csupán az egyik és semmiképpen nem a legfontosabb tényezője. E folyamatot ugyanis... részben velünk született adottságok határozzák meg, részben a csecsemő- és kisgyermekkortól kezdődő anya-gyermek vagy gyermek-szülő kapcsolat, továbbá nem zárul le akkor sem, amikor az egyén kilép az iskolai oktatás világából." (Lásd még a NEVELÉS címszó alatt!)
2. a kultúra újratermelése; "...a társadalom által felhalmozott tudás és a társadalom által megalkotott értékek, normák továbbadása az újabb generációknak... Az oktatási rendszer a kultúra átadásának csupán egyik terepét alkotja egyéb olyanok mellett, mint például az informális csoportok, a tudományos és művészeti szerveződések vagy a médianyilvánosság." (Lásd még az OKTATÁS és a NEVELÉS címszó alatt!)
3. a társadalmi struktúra újratermelése vagy megváltoztatása; jelen modellben a célunk ennek "javítása" (a társadalmi igazságosság növelése).
4. a gazdaság működésének és növekedésének elősegítése (piacképes munkaerőképzés, innovációképesség növelése).
5. a politikai rendszer legitimálása (társadalmi elfogadottságának megteremtése). "A plurális demokráciában az iskolai oktatás feladata a polgárok alkalmassá tétele arra, hogy belépjenek a politikai nemzet tagjai közé, azaz autonóm polgárokként élni tudjanak az általános szavazójog és egyéb politikai jogok adta lehetőséggel."
6. a társadalmi integráció biztosítása: "...az oktatás hozzájárul a társadalom közös nyelvezetének, viselkedésmintáinak, közös valóságértelmezéseinek a kialakításához, ami a társadalmi integráció alapvető eleme... Az oktatás szerepet kap több olyan, a társadalmi integritást veszélyeztető probléma kezelésében, mint például amilyenek a munkaerőpiacról való kiszorulást kísérő társadalmi leszakadás, a kábítószer-fogyasztás, a nemek közötti kapcsolatok deformálódása, a közlekedési viselkedéssel kapcsolatos gondok vagy a közegészséget fenyegető veszélyek elhárítása."
7. szolgáltató funkciók: gyermekmegőrzés, gyermekétkeztetés, szociális támogatás elosztás, közösségi színhelyek biztosítása, könyvtár (tudástár); kulturális szolgáltatások (előadások, koncertek), tudományos szolgáltatások (kutatások, fejlesztések), szabadidő szolgáltatások, stb.
8. a társadalmi változások elősegítése vagy fékezése (pl. átalakulás információs társadalommá).
"Egy-egy funkció ellátása elkerülhetetlenül más funkciók teljesítésének a rovására mehet. Ha például a forrásokat a diákétkeztetés fejlesztésére fordítják, akkor ez azt is jelenti, hogy kevesebb új tantermet hozhatnak létre vagy kevésbé emelhetik a tanárok fizetését. Ha növelik a szakmai képzés arányát, akkor az erre szánt időt esetleg a tudományos alapismeretek átadásától kell elvenni. Az egyes funkciók és az ellátásukhoz kapcsolódó társadalmi érdekek így konfliktusba kerülhetnek egymással. Ezek a konfliktusok az oktatáspolitikai mozgások egyik legfontosabb jellemzőjét alkotják." (Halász, 2001)
Különböző társadalmi csoportok általában különböző érdekeket képviselnek, így az oktatási rendszer felé különböző elvárásokkal fordulnak. Az, hogy egy adott oktatási rendszer hogyan felel meg, illetve hogyan alkalmazkodik a társadalom elvárásaihoz, annak társadalmi integrációjától függ. Az oktatási rendszer mindenkor erősen kapcsolódik a politikához és a gazdasághoz. Az oktatási rendszer egyik fő jellemzője az, hogy annak társadalmi rendszerintegrációja (szabályozása) politikai-közigazgatási vagy gazdasági-piaci eszközökkel történik-e, illetve ezek milyen arányban vannak jelen a szabályozásban.
Modellünkben, a jelenlegi "hagyományos" oktatási rendszer ismeretközpontúságától való eltávolodást szolgálva, a nevelést és oktatást KÖZNEVELÉSI RENDSZERben valósítjuk meg. Célunk, hogy a "közoktatás" váljon "közneveléssé", és ne csak névlegesen, ahogyan az oktatást szabályozó törvényünk már egy ideje "köznevelési törvényként" szerepel; ne csak "papíron", ahogyan jelenleg működik, hanem a gyakorlatban is.
A fentiek alapján: KÖZNEVELÉSI RENDSZERen, olyan nemzeti vagy országos rendszert értünk:
• amelybe születésekor minden ember automatikusan belép, majd egész életen át használja és/vagy szolgálja azt;
• amelynek fő funkciója az alaptörvényben megállapított testi-, szellemi-, erkölcsi fejlődéshez és a művelődéshez való jog általános érvényesítése (a lehetőségek megteremtése);
• amelynek működését (felépítését, irányító rendszerét, finanszírozását, stb.) törvények szabályozzák, amelyek végrehajtását az állam kormányzati szervei biztosítják;
• amelynek tartalmi szabályozását a társadalmi (egyéni és közösségi) igények végzik, a politikai és gazdasági irányítás egyensúlya mellett.
Ennek megvalósításához átfogó (szerkezeti, tartalmi, irányítási) reformra van szükség, amelynek körvonalai jelen oldalon meg is fogalmazódnak.
Hajnal Anna - 2020.05.11.
Hajnal Anna - 2020.05.20.
Hajnal Anna - 2020.05.11.
Hajnal Anna - 2020.05.20.
Fejlesztés alatt!
Hajnal Anna - 2020.05.11.
Hajnal Anna - 2020.05.20.
Hajnal Anna - 2020.05.11.
Hajnal Anna - 2020.05.20.
Differenciálás Tanulási eredmény Oktató robot Oktatási környezet
Fő célunk a teljes (pedagógiai) DIFFERENCIÁLÁS elérése, vagyis az oktatás individualizációja.
Teljes differenciálással megoldódnak (megoldhatóak) a következő oktatási problémák: előzetes tudás (vagy nem tudás) figyelmen kívül hagyása, kudarcélmény, lemaradás, szelekció, integráció, motivációhiány, tehetséggondozás.
"...a differenciálás lényege az egyéni képesség-, fejlettségi szint és a személyiségi tulajdonságok eltéréseihez igazodó fejlesztő eljárási módok érvényesítése az oktatás folyamatában." (Meggyesné-Nagyné, 2013)
"A differenciálás a pedagógusi tevékenységek egy jól meghatározható rendszerén túl olyan szemlélet, amely természetesnek veszi a tanulók között meglévő különbségeket, illetve azt, hogy a különböző tanulók számára... megfelelő tanulásszervezéssel biztosítani kell az egyéni fejlődéshez szükséges optimális feltételeket. A differenciálás pedagógiai koncepciójában nem lehet definiálni két azonos tanulót, és ennek alapján nincs lehetőség a homogén csoport fogalmának az értelmezésére sem." (Kopp-Ollé-Zágonné, 2008)
A differenciálás főbb területei:
1. Az időbeli differenciálás azt jelenti, hogy a tanulók a saját tempójukban haladnak, és jó esetben addig nem lépnek tovább, amíg meg nem történik a teljes megértés.
2. A tartalmi differenciálás azt jelenti, hogy a tanulók érdeklődésük szerint választanak tartalmat (és ezen belül témát).
3. Az oktatási módszer szerinti differenciálás azt jelenti, hogy minden tanuló a számára legjobb eredményt nyújtó tanítási/tanulási módszerrel tanulhat.
Az "1 tanuló - 1 tanár" tanulási/tanítási szervezési mód lehetővé teszi a teljes differenciálást minden téren, a fentieken kívül még biztosítja a tanulási környezet, a tanulási időszak, a tanulási "órák" hosszának és elrendezésének megválasztását is. Tehát az ismeretátadás és készségfejlesztés szempontjából tökéletes, de mint tudjuk nevelési szempontból vannak hátrányai. Az "1 tanuló - 1 tanár" rendszer nem teszi lehetővé a közösségi szerep tanulását; a társakkal való közös munka, a társakhoz való alkalmazkodás, a demokratikus döntés, stb. megismerését, tanulását. Ez a rendszer, költséges volta miatt mindig, tehát manapság is a magas jövedelmű családokra lehet jellemző, a közoktatásban csak különleges esetekben és nem teljes időtartamban fordulhat elő (egyéni fejlesztés).
A kis csoportos oktatás, amikor 3-5 tanuló jut egy tanárra, a nevelési célok elérése szempontjából előnyös, de csak korlátozott differenciálást tesz lehetővé, mivel a tanár ideje megoszlik a tanulók között és a csoport minden tagjának általában egy helyen - a tanár közelében - kell tartózkodnia. Vagyis az ismeretátadás és készségfejlesztés szempontjából nem optimális, kevésbé adaptív és kevésbé hatékony (minden tanuló hosszabb idő alatt sajátítja el ugyanazt a szintet, amit az "1 tanuló - 1 tanár" rendszerben gyorsabban elérhetne). Sajnos nagyon drága is, egy osztálynak nem 1-2, hanem 6-8 tanárra volna szüksége. Vannak olyan esetek, amikor - látszólagos többletköltsége ellenére - a kis csoportos oktatás a leghatékonyabb módszer. Például az idegen nyelvű beszéd gyakorlása (ami nehezen számítógépesíthető) esetén megéri alkalmazni.
A számítástechnika mai fejlettsége lehetővé teszi, hogy szinte az összes kulcskompetencia és műveltségi tartalom oktatása intelligens (adaptív) oktató programokkal (ITS - Intelligent Tutoring System), hibrid (online és tantermi) oktatási környezetben történjen, ami teljes időbeli, módszerbeli differenciálást és erős tartalmi differenciálást jelenthet. Az oktatási környezet természetesen általában nem megválasztható, de a tanulási időszak, a tanulási "órák" hossza és elrendezése igen.
Az ilyen számítógépes oktatás (hibrid környezet) lehetővé teszi a játékos-szemléltető-cselekedtető tanulást; ez nem csupán egy oktató programot jelent, hanem inkább egy intelligens virtuális tanár és egy gazdagon felszerelt szaktanterem együttesét, ahol a kézzel fogható oktatási eszközök alkalmazását a virtuális tanár irányítja. Egy ilyen megoldásra láthatunk példát a Hajnal Oktató Robot intelligens oktató és iskolamenedzsment rendszerben.
Ez a környezet tehermentesíti a szaktanárokat, akik így főleg a különleges esetekkel: a különleges problémákkal, a felzárkóztatással és a tehetséggondozással foglalkozhatnak. A teljes differenciálás miatt együtt járhatnak iskolába a különböző adottságú, különböző szinten levő gyermekek, így csökken az oktatási rendszer szelektivitása, megvalósítható a tényleges komprehenzív iskola, ami a nevelési célok szempontjából mindenképpen előnyös. Valamint, az ismeret és készségátadás szempontjából teljesen átjárhatóvá válnak az iskolák, "mindegy" hol folytatódnak a tanulmányok, a számítógép tudja, hogy hol tart az adott tanuló. Így kevesebb gondot okoz egy betegség miatti kiesés is, hiszen részlegesen otthon is folytatható a tanulás (az intelligens rendszer "tudja", hogy a diák nem a szaktanteremben van, így olyan feladatokat ad, amelyekhez nem szükségesek különleges oktatási eszközök).
Természetesen ehhez az oktatási rendszer teljes átszervezése szükséges. Az iskolában töltött idő 20-60%-a (életkortól függően) egyéni számítógépes oktatással telne, a fennmaradó időben játék, testmozgás, művészetek és alkotó tevékenységek folynának; egyéni és csoportos formában, szintén időben és érdeklődés szerint differenciáltan. Ez utóbbiak biztosítják a közösségi nevelést, mint elengedhetetlen tényezőt.
Hajnal Anna - 2020.05.11.
Tehát, mindegy, hogy a tanuló otthon vagy az iskolában vagy egyéb helyen tanult; mindegy, hogy mennyit (hány órát) tanult; mindegy, hogy ki tanította; mindegy, hogy régebben tudta-e az anyagot vagy nem. Csak a pillanatnyi tudása számít (ami mérhető, ellenőrizhető) az átfogó számonkérés időpontjában.
Bizonyos "végzettséghez" (munkához, továbblépéshez vagy továbbtanuláshoz) szükséges tanulási eredményt nem elméleti úton vagy hagyományok alapján kell meghatározni, hanem az adott területen jól teljesítő egyének tevékenységének, aktív tudásának rendszeres vizsgálatával. Így megelőzhető a túlzott (a jövőbeni feladathoz nem szükséges) elméleti oktatás, vagy az elavult ismeretek oktatása; bizonyos tananyagrészek csökkenthetők mások a szükséges mértékben növelhetők. Az oktatás időgazdálkodás szempontjából hatékonyabbá válik.
A tanulási eredmény eléréséhez kötött "végzettség" lehetővé teszi a hagyományos (tanévekből vagy félévekből álló) kötött tanulmányi idő mellőzését. Mindenki akkor léphet tovább, illetve akkor végez, amikor elérte (és bizonyította) a tanulási eredményt. Ez, az egész oktatási hatékonyságot növeli, mivel a "gyorsabb" tanulók kevesebb idő alatt érik el a kívánt eredményt, mint a hagyományosan rászánt idő, a "lassabb" tanulóknak pedig nem kell résztudással (esetleg használhatatlan tudással) elhagyniuk az iskolát.
A tanulási eredmény eléréséhez kötött "végzettség" lehetővé teszi az otthoni tanulást, az autodidakta módon történő önálló tanulást és a tényleges szakmagyakorlás közbeni tanulást, amelyek nem terhelik az iskolarendszert, de ugyanazt a tanulási eredményt érik el (kell elérniük). Ez azt jelenti, hogy az egyén jelentkezhet "csak vizsgára" is egy iskolába, ha úgy találja, hogy elegendően képzett a vizsgákra. Ez a középfokú képzések és a felsőfokú oktatás pénzügyi hatékonyságát erősen növelheti, ugyanakkor ennek bevezetése az iskolák szervezeti-pénzügyi működését jelentősen módosítja.
Hajnal Anna - 2020.05.20.
Az ilyen számítógépes oktatás (hibrid környezet) lehetővé teszi a játékos-szemléltető-cselekedtető tanulást; ez nem csupán egy oktató programot jelent, hanem inkább egy intelligens virtuális tanár és egy gazdagon felszerelt szaktanterem együttesét, ahol a kézzel fogható oktatási eszközök alkalmazását a virtuális tanár irányítja. Egy ilyen megoldásra láthatunk példát a Hajnal Oktató Robot intelligens oktató és iskolamenedzsment rendszerben.
Egy Oktató Robot program biztosítja:
• az iskolaszervezési eszközöket (osztály szervezés, terem szervezés, tanári munka szervezése, azonosítókártyás "nyomkövetés", étkezés szervezés, költségelosztás...);
• a tantermi eszközök szervezését (szemléltető eszközök, "cselekedtető taneszközök", "játékok" rendelkezésre állásának nyomkövetése, kiosztása és visszavétele; állapotuk és utánrendelési igényük regisztrálása);
• az egyéni fejlődés nyomon követését (feladatvégzés adatainak regisztrálása, eredmények regisztrálása, összegzés, kivonat készítés);
• az automatikus értékelést és jelentést (automatikus szülői jelentések, egyéni jelentések, automatikus összegző jelentések készítése osztály és iskola szinten is; osztály továbblépési javaslatok megfogalmazása, "bizonyítvány" vagy "diploma" kiállítása);
• az eredménymérés hitelességét, vagyis tanári jelenléttel és azonosító eszközökkel biztosítja, hogy ténylegesen az egyén teljesítménye legyen a regisztrált eredmény (az online mérés és vizsgáztatás bizonytalanságainak elkerülése végett);
• a tananyag felbontását kötelező törzsanyagra (kulcskompetenciák, alapműveltség) és szabadon választható anyagokra;
• azt, hogy a törzsanyag elsajátítása mindenképpen megvalósuljon (ha a program ezt képtelen "önállóan" elérni, akkor "1 tanuló - 1 tanár" direkt oktatással, majd ismételt számítógépes eredményméréssel) - felzárkóztatás;
• azt, hogy a szabadon választható anyagok terén a tanulók az általuk kívánt mélységig, akár extrém mélységekig (a tudományos ismeretek határáig) juthassanak (ha a program képtelen teljesíteni a további kéréseket, akkor "1 tanuló - 1 tanár" direkt oktatással, szükség esetén külső tanárral, esetleg külső helyszíneken) - tehetséggondozás;
• azt, hogy az elsajátított tudás ne legyen "felületes", belátáson, megértésen alapuljon, a gyakorlatban felhasználható legyen;
• annak támogatását (feladatokkal, tesztekkel, taneszközökkel), hogy az elsajátított készségek (írás, olvasás, számolás...) megfelelő szintűek legyenek;
• a cselekvéses tanulást (fejlesztő eszközök, játékok kijelölésével és a végrehajtás dokumentálásával);
• a teljes differenciálást (tartalomban, időben és módszerben);
• az előismeretek tesztelését és a hiányosságok pótlását az összes "anyagrész" megkezdése előtt (ez biztosítja az ismeretek több mint elegendő számú ismétlését is);
• a tanulók folyamatos megerősítését (minden tudáselem megértése után);
• a tudáselemek és tesztek adaptív kiválasztását (a tanuló "előélete" alapján felépített tanulói modell - Learner Model vagy Student Model - alapján), a tanulási hatékonyság optimalizálásáért;
• a tanulók szabad választását tanulási "módszerek" adott csoportjából (cselekvéses megismerés, valós szemléltetés, oktatófilm, számítógépes játék, "hagyományos" oktatási anyag - mikor melyek állnak rendelkezésre);
• projektmunkák szervezését (feladatok felajánlása, a választott feladat végrehajtásának támogatása, eredmények dokumentálása és értékelése);
• csoportmunkák szervezését (csoporttagok kiválasztása, feladatok megfogalmazása, eredmények dokumentálása és értékelése);
• a tanítva tanulás lehetőségét (életkor függő tanítási feladatok kiosztásával, a hallgatóság megszervezésével, automatikus időpont- és teremfoglalással);
• egy beszédalapú virtuális tanár beszédalapú feladat ismertetését és értékelését;
• a virtuális tanár és virtuális (képzeletbeli) csoporttársak többfokozatú beszédalapú segítségét;
• a felhasználói felület megjelenési témáinak beállíthatóságát, változatosságát, illetve az automatikus adaptív témaválasztást;
• az automatikus feladatlap nyomtatást, ha a feladat írásbelisége azt igényli (a "megoldott" feladatlapot a felügyelő tanár digitalizálja vissza);
• az automatikus tanárhívást (eszközök kiadására és visszavételére, feladatok digitalizálásra, tanulási- és egyéb problémák esetére);
• iskolán kívüli (otthoni, mobil) hozzáférés hiteles értékelés nélküli gyakorláshoz, illetve oktatási rendszeren kívüli hiteles értékelés nélküli önálló tanuláshoz vagy teszteléshez (a tesztelés lehet helyi hitelesítésű is - a megírás helyén a teszt igénylője felügyeli a hitelességet).
Hajnal Anna - 2020.05.24.
Hajnal Anna - 2020.05.20.