 |
Csanyteleki-féle Oktatási Modell Frissítve: 2024.09.08. |
|
|---|
Nincs királyi út, de van gyermeki út!
| NEVELÉS | OKTATÁS | KÉPZÉS |
|---|---|---|
| EGÉSZ ÉLETEN ÁT | ||
| POLITIKA | INTÉZMÉNY | MÓDSZER |
Hisszük, hogy szükség van egy gyökeres változás elindítására, de tudjuk, hogy ez nem mehet végbe egy csapásra! Reméljük, ez a kísérlet is ad majd egy következő lökést, ami az érdeklődő, érdekelt embertársaink szemléletét az általunk jónak vélt irányba mozdítja tovább!
"Értsék meg, hogy ha az ember a lehetetlenért küzd, akkor már el is kezdte lehetségessé tenni azt." - Óscar Arias Sánchez
Oktatási modellünket a következő (néha még vitatott) tényekre alapozzuk:
1. a gyermekek első három életéve meghatározó jelentőségű a fejlődésükre nézve, így a szervezett nevelésnek a születéstől kell kezdődnie;
2. a gyermekek különbözőek, így csak egyénre szabott neveléssel valósítható meg örökölt lehetőségeik közel teljes kibontakoztatása;
3. a gyermekek kíváncsiak és tanulni akarnak (a belső motiváció számos irányba adott), ezt kihasználva eredményesebb és hatékonyabb nevelés valósítható meg;
4. (oktatási paradigmaváltó jelentőségű) az ismeretek és készségek elsajátításában a gyermekek (és felnőttek) számítógépes oktatásának átlagos színvonala és hatékonysága sokkal jobb (és sokkal olcsóbb) lehet, mint a tanári munka átlagos színvonala és hatékonysága. (Lásd még: Oktatási módszerek - Oktató robot!)
Lásd bővebben ⇒ 001 - Bevezetés
Hajnal Anna - 2020.06.17.
Deming High School, Deming, New Mexico - Greer Stafford/SJCF Architecture
Személyiségfejlesztés Egyetemes emberi jogok Kiegyensúlyozottság Jóllétre való alkalmasság
A "közoktatás" váljon "közneveléssé"! A személyiségpedagógia nyerjen teret a nevelési gyakorlatban!
A nevelés a pozitív irányú SZEMÉLYISÉGFEJLŐDÉS szándékos segítése (Nagy, 2000), hogy az egyén társadalomba való bevezetése (Kozma, 1994) az egyén és a társadalom szempontjából is "hasznos" legyen.
A személyiségfejlődést a Nagy József-féle 2-dimenziós személyiségmodell alapján tárgyaljuk, amelynek elemei:
1. Adaptivitás, kreativitás, szabadságfok. "Ha... azt a kérdést tesszük fel: mi a személyiségfejlődés funkciója, a személyiségelméletek azt a választ adják, hogy egyre adaptívabbá, kreatívabbá, életképesebbé kell válnunk." (Nagy, 2000)
2. Egyéni értékrend. "A nevelés elsőrendű célja, feladata nem lehet más, mint a pozitív egyéni értékrend kialakulásának, megőrzésének, megszilárdulásának, pozitív irányú változásának az elősegítése." (Nagy, 2000)
A személyiség elemei a pszichológia és a pedagógia által feltérképezésre kerültek, kompetenciái, kulcskompetenciái ismertnek tekinthetők, így lehetőség van ezek tervszerű fejlesztésére, amelynek eredményeként az egyének megközelíthetik a számukra elérhető maximális adaptivitást és kreativitást.
Az egyén és a társadalom számára kívánatos pozitív egyéni értékrendet a társadalmi normák (jog, erkölcs, illem...), illetve a korszellem által mutatott irány határozzák meg, amelyeket az egyének abszolút törvényeknek éreznek (de természetesen nem azok, lassan változnak, megváltoztathatók).
(Országunkban, az egyes emberek között, mind a kompetenciák, mind az értékrend tekintetében komoly eltérések tapasztalhatók, ami a nevelés különbségeiből (hiányosságaiból), illetve az erős esélyegyenlőtlenségből adódik. Az egész emberiséget vizsgálva még nagyobb eltéréseket találunk, ami a korszellem és a kultúra különbségeivel magyarázható.)
Hajnal Anna - 2020.05.18.
Mégis! Lépten-nyomon találkozhatunk kisebb-nagyobb igazságtalanságokkal. Mégsem a tettek beszélnek! Amíg valaki személyesen meg nem tapasztalja a sérelmeket, általában elhatárolódik tőlük. Ahhoz, hogy büszkék lehessünk emberi mivoltunkra, el kell ismernünk embertársaink velünk való egyenlőségét, tiszteletben kell tartanunk jogaikat, nyíltan elleneznünk kell a velük szemben történt jogtalanságokat!
A nevelés (ezen belül az egyéni értékrend kialakítása) fő céljának az EGYETEMES EMBERI JOGOK megértését és az ezeken alapuló együttélésre való képesség elsajátítását tekintjük.
"Hol kezdődnek az egyetemes emberi jogok?
A közvetlen környezetünkben, az otthonunkhoz közel - olyan közeli és olyan jelentéktelen helyeken, amelyek nincsenek rajta egyetlen világtérképen sem. Mégis ezek alkotják az egyes ember világát: a környezet, amelyben lakik; az iskola vagy az egyetem, ahova tanulni jár; a gyár, a farm vagy az iroda, ahol dolgozik. Ilyen helyeken igényel minden férfi, nő és gyermek egyenlő jogokat, egyenlő lehetőségeket, egyenlő bánásmódot - diszkrimináció nélkül. Ha e jogoknak ezeken a helyeken nincs jelentőségük, akkor máshol sem igazán fontosak. Ha az állampolgárok nem tesznek összehangolt lépéseket annak érdekében, hogy ezeknek a jogoknak érvényt szerezzenek a közvetlen környezetükben, akkor teljesen hiábavaló előrehaladást várnunk a nagyvilágban." - Eleanor Roosevelt.
Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozata - 1789
ENSZ Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata - 1948
ENSZ gyermekjogi egyezmény - 1989
Európai Unió Alapjogi Charta - 2000
Magyarország Alaptörvénye - 2011
Magyarország Alaptörvénye - hatályos
Célunk, hogy minden emberben mély erkölcsi törvénnyé váljon az alapvető emberi jogok tiszteletben tartása, és sehol a világon ne lehessen megszegni ezt a törvényt multikulturalitásra, vallásra vagy egyéb másra hivatkozva.
Az alapvető emberi jogok a pozitív értékrend fő pillérei.
Hajnal Anna - 2020.05.11.
Ez az, amiben nagy szerepe van a jó példának, a példaképeknek, a gyermek környezetében élőknek, a szülőknek, a tágabb családnak, az ismerősöknek és a pedagógusoknak. Ez az, amiért a pedagógusok "értékelése" esetében nem csupán a szakterületi és pedagógiai tudás a mérvadó, hanem legalább ilyen fontos az őszinte példaértékű (nem ideális, hanem egyéni és emberi) viselkedés is.
A kiegyensúlyozottság nem azt jelenti, hogy egyformák (és unalmasak) a kiegyensúlyozott emberek, hanem azt, hogy a különbözőségek mellett boldogok, mert többnyire azt csinálják, amit szeretnének, ismerik és elfogadják önmagukat, így kevésbé vannak lelki problémáik, és ha le is térnek az "arany középútról", könnyen visszatalálnak rá.
Hajnal Anna - 2020.05.14.
1. pozitív érzelmek, boldogság (Positive Emotions);
2. elmélyülés/aktív elfoglaltság (Engagement);
3. jó kapcsolatok (Positive Relationship);
4. értelem/célok (Meaning);
5. teljesítmény/sikerérzet (Accomplishment) (Deutsch-Fejes-Kun-Medvés, 2015).
Magyarország a világ országainak boldogságszint rangsorában a 62. helyen áll. Szerencsére lassú emelkedés tapasztalható.
A boldogság: "Fokozott öröm. Az élet sikeres személyes megélése; a már elért és a jövőbeli lehetséges sikerek felett érzett fenntartás és kétség nélküli öröm." - WikiSzótár
Hát ne ez legyen az emberek alapvető célja? Mit kell ehhez megtanulnunk? Mit tanítsunk a gyermekeknek a boldog élet eléréséhez?
A témában elvégzett rengeteg tudományos kutatás mára már feltárta, hogy milyen megtanulható-kialakítható viselkedésformák és tevékenységek vezethetnek el a többnyire boldog élethez.
A boldog élet biztos receptje: meghitt-követelő/támogató szociális háttér (család) és egyénre szabott-demokratikus-társas-játékos-élvezetes oktatás eredményeképpen elért: önálló "mély" tanulásra való képesség, érzelmi rugalmasság-őszinteség, átértékelési- és alkalmazkodóképesség, belső kontrollossá válás, empátia, önismeret-önbecsülés-önállóság-önkontroll, pozitív gondolkodás, kiegyensúlyozottság, realista optimizmus, probléma megoldó képesség, kreativitás, jó csapatmunka képesség, és az ezekből következő: erős társas kapcsolatok, sikeres közösségi élet, munkasikerek, önmegvalósító tevékenységek. (Jelenleg a magyar családok és köziskolák ezt csak kevéssé képesek elérni. Habár a NAT egyértelműen előírja a "harmonikus személyiség kibontakoztatását", a régi "felfogású" családok, a régi mintájú oktatási rendszer és tantervek általában képtelenek a kitűzött célt megközelíteni.)
A szubjektív jóllét érzése maga a boldogság. A szubjektív jóllét érzése közvetlen kapcsolatban áll az ember eredményességével, társadalmi hasznosságával.
Ennek elérésével nem titkolt célunk, hogy a felnövekvő nemzedék értékelni tudja a békét, a stabilitást, az egészséget, a munkát, még mielőtt elveszítené azokat.
"Az ember nagyon nehezen tudja hálásan és türelmesen élvezni pillanatnyi helyzetének előnyeit. Inkább hajlamos arra, hogy a hátrányosra, a rosszra figyeljen, és amiatt panaszkodjék. 'Az embernek éppen arra lenne szüksége, amije nincsen, amije pedig van, azzal nem tud élni' -, mondhatnánk az emberi természetről, kissé megváltoztatva Goethe szavait. Ezért egyáltalában nem magától értetődő a gondolat, hogy a szenvedés- és fájdalommentes állapotot boldogságként ünnepeljük. Ehhez igen nagy tudatosságra van szükség, mindenekelőtt azonban a szenvedés és a fájdalom korábbi megtapasztalására." (Meves, 2000)
Jelenleg: "a diáknak 18 éves kor alatt többnyire nincs lehetősége arra, hogy megismerkedjen közvetlenül a társadalmi valósággal tanórán kívüli tevékenység keretében. Inkább diszciplináris keretek között törekszik az iskola a társadalmi kérdések megtárgyalására, ezzel elidegenítve, absztrahálva a húsba vágó, élet közeli, mindennapos, diákokat is érintő társadalmi kérdéseket." (Bodó, 2015)
Részben ezen a helyzeten is eredményesen változtathat a 2012-től bevezetett Iskolai Közösségi Szolgálat program.
Hajnal Anna - 2020.05.17.
Oktatási cél Oktatási tartalom Optimális elsajátítás Értékelés
A gyermekek kíváncsiak, tanulni akarnak. Azt, ami megtetszik nekik. Nem biztos, hogy azt, amit mások szeretnének.
"Az oktatás legfontosabb jellemzője, hogy magában foglalja a tanítást mint tanári és a tanulást mint tanulói tevékenységet, amelyek egymással kölcsönhatásban valósulnak meg. Ugyanakkor az oktatás célja a tanulók fejlesztésére vonatkozik, azaz míg a cél tételezője általában a pedagógus, addig az eredmény hordozója a tanuló, aki maga is sajátos célok által vezetve vesz részt a folyamatban. Ebben az értelemben mondhatjuk azt is, hogy az oktatás célja azonos a tanítás céljával, amely lehet azonos a tanulási céllal, közelíthet hozzá, illetve el is térhet tőle." (Kotschy, 2003)
Ha a gyermek belső motivációit nem akarjuk veszni hagyni, feladatunk az, hogy az OKTATÁSI CÉL közelítsen a gyermekek tanulási céljához. Így az oktatási célt rugalmasan kell kezelnünk, az oktatási tartalmakat egyénivé kell tennünk, a kötött sorrendiséget fel kell adnunk.
Az oktatási célok megfogalmazzák, hogy a tanulókban milyen változásokat szeretnénk véghezvinni. Ezek négy kategóriába sorolhatók (Nagy, 1993):
1. ismeretek (oktatási tartalmak), amelyek a műveltséghez ("ünnepnapi") és a következő pontokhoz szükséges ("hétköznapi" és "szak-") tudást adják meg;
2. jártasságok és készségek, az előző pontban meghatározott ismeretek begyakorlott alkalmazásai;
3. képességek (magukban foglalva a kulcskompetenciákat), amelyek - az előző pont műveleteinek segítségével - bizonyos típusú vagy tartalmú tevékenység elvégzésére való egyéni felkészültséget jelentenek (Kron, 1997);
4. magatartásbeli tulajdonságok, amelyek a vágyott személyiség (remélhetőleg a kor embereszménye) felé közelítenek.
"...az oktatási cél egyben nevelési cél is. ...az oktatás a teljes gyermeki személyiségre ható folyamat, így a neveléssel egységben, egymástól el nem különítve értelmezhető csak." (Kotschy, 2003)
Hajnal Anna - 2020.05.27.
"...az elemi szintű olvasáshoz legalább 1500, az irodalom és az újságok szövegeinek olvasásához pedig minimum 5000 szónak kell egységfelismerő rutinná fejlődnie... A kutatások azt bizonyítják, hogy a kezdő olvasás szintjére bármilyen módszerrel eljutnak a tanulók, nincsen lényeges különbség az eredményekben (Czachesz-Vidákovich, 1994). Az ezernyi leggyakoribb szó vizuális egységfelismerő rutinná fejlődése a tanulók többségénél két év alatt elérhető... Innen azonban egyik módszer sem vezet el a fejlett olvasási képesség kialakulásához, a legalább 5000 vizuális szórutin elsajátításához... Az elegendő mennyiségű szöveg elolvastatását nem takaríthatjuk meg, ha fel akarjuk számolni a funkcionális analfabéták tömeges kibocsátását... Aki a családi hatások vagy véletlen körülmények következtében elég sokat olvas, az egyre több szórutint halmoz fel, kialakul az olvasási képessége, akinek nincsen ilyen szerencséje, az funkcionális analfabéta marad." (Nagy, 2000)
Ahogy már évtizedek óta kitűzött cél, az új 2020-as kötelező kerettantervek is előírják az 1-4. évfolyamon: "...a tanulók életkoruknak megfelelő, biztos szövegértésre tegyenek szert... Őrizzék meg kíváncsiságukat, nyitottságukat, érdeklődésüket, olyan olvasó emberekké neveljük őket, akik a képzési szakasz végére többféle olvasási és értelmezési stratégiával rendelkeznek, az általuk olvasott szövegeket képesek mérlegelve végiggondolni."
Ahogy már évtizedek óta az is állandó, hogy nem sikerül elérni az irodalomszeretetet, az "örömolvasás" növekedését; ami azt jelzi, hogy valami, a módszer vagy az olvasmányválasztás hibásak (Hacsak nem feltételezzük, hogy az emberek legalább 80%-a alkalmatlan az olvasott szöveg átélésére, nincs elég képzelőereje és nem képes megérteni a regényekben ábrázolt helyzeteket.)
Ide kívánkozik ez az idézet ismeretlen szerzőtől: "Esztelenség, ha ugyanazt ugyanúgy tesszük, és más eredményt várunk." - vagy másik fordításban: "Az őrültség nem más, mint ugyanazt tenni újra és újra, és várni, hogy az eredmény más legyen." Hát tegyünk máshogy!
Az OKTATÁSI TARTALOM szabad vagy szabadabb megválasztására van szükség. Egyszerűen meg kell fordítanunk a témakijelölés irányát, ne a pedagógusok, oktatáskutatók válasszák ki a szerintük "érdekes" és hasznos szövegeket, témákat, hanem a gyermekek válasszák ki az őket érdeklő témákat, illetve a pedagógusok gyermeki ítéletek elemzésével válasszák ki a lehetséges témákat.
"Sajnos a mai olvasókönyvek, a mai irodalomtanítás nem tekinti elsődleges feladatának az élményszerző olvasástanítást, irodalomtanítást. Ennek következtében túlnyomóan olyan szövegeket kínálnak, amelyek nem illeszkednek az olvasó lehetőségeihez, amelyek az olvasás megszerettetése helyett averzív attitűdöket alakítanak ki az olvasással szemben. Az élménykínáló szövegek kiválasztásának legegyszerűbb kísérleti módja, hogy az alkalmasnak ítélt rövid szövegeket elolvastatjuk a célpopuláció megfelelő mintájának tagjaival, és amely szövegek örömet okoztak, amelyeket szívesen újraolvasnak, amelyeket szeretnek, azok lehetnek alkalmasak az olvasásképesség, az olvasásszeretet, a személyiség fejlődésének segítésére." (Nagy, 2020)
"Az élménykínáló szövegek kézbevételének természetes motivátora az élményszerzés, az élményben részesülés reménye, az olvasás folyamatának fenntartása pedig a szöveg motiváló hatásának eredménye. Az irodalmi élmény működéséről László János kutatásaiból kaphatunk pedagógiai jelentőségű információkat (László-Viehoff, 1994). Pedagógiai szempontból az a kísérletileg igazolt felismerésük különösen fontos, mely szerint az élmény aktiválása az olvasó valamilyen korábbi élményéhez kapcsolódva valósul meg. Ez a felismerés hozzájárulhat annak megértéséhez, hogy miért nem szeretnek a mai fiatalok olvasni. Olyan olvasmányok ugyanis nem válthatnak ki és nem tarthatnak fenn örömszerző hatásokat, amelyek tartalmának áttételesen sincs semmi köze az olvasó élménytapasztalataihoz." (Nagy, 2020)
Ahol ma tartunk: Mindegy mit, de olvassanak valamit! (mesék, képregények, viccek, Egy ropi naplója, Harry Potter...)
A költészet ne ismeretként jelenjen meg a tananyagban, hanem élő, az élettel együtt fejlődő, változó eszközként! Ahhoz, hogy egy vers tartalma (mondanivalója) élményt nyújtson egy tanulónak, illeszkednie kell annak "élménytapasztalataihoz". A mai elvárásokban 5-20 évnyi eltérés tapasztalható a kötelező versek és az addigi élettapasztalat között. Az önfeláldozás, a hazaszeretet, a szerelem, a gyermekáldás, a csalódások és veszteségek, stb. csak akkor értékelhetők igazán a versekben, ha az olvasó is átélt hasonló helyzeteket. Tehát a felső tagozattól tanított versek nagy része felnőtteknek való, mint ahogy felnőtteknek is írták őket. (Nem csoda, hogy mi pedagógusok nem értjük: "Miért nem érdekli őket ez a csodálatos vers?") Amíg a gyermekek fel nem nőnek a felnőttek verseihez, addig örömforrásnak marad a vers üteme, ritmusa, humora, gúnya; vagyis a gyermekeknek írt versek; vagy az általuk írt átköltések, saját versek. Írassunk átköltéseket és saját verseket, amelyeket értenek, mert az életükből erednek! Amelyek velük élnek.
Van-e nagyobb (irodalmi) bűn annál, hogy Radnótit és József Attilát az "egész költészettel együtt" egy életre megutáltatjuk valakivel?
A hétköznapi és természettudományos feladatokat, megoldandó problémákat minél inkább a gyermekek számára is érdekes valóságos problémák közül kell kiválasztani. A háttértörténetek a korosztályoknak és nemeknek megfelelő izgalmas környezetben játszódjanak. Jó, ha több azonos értékű lehetőség közül szabadon választhatnak a tanulók. A megoldás szükséges legyen egy játékban történő előre jutáshoz, a túléléshez, a sikerhez. Lassabban haladjunk! A kevesebb, több! Legyen figyelemfelkeltő a bevezetés és meghökkentő, rácsodálkoztató az eredmény, a befejezés.
A szemléltetés és cselekedtetés minél nagyobb arányban forduljon elő a módszerek között! Ha lehetséges, semmit se közöljünk, mint tényt, mindent a gyermek fedezzen fel és állapítson meg, bizonyos irányítás mellett.
A feladatok és problémák megfelelőség-értékelését a gyermekek ítéletei alapján kell elvégezni. Amelyek felkeltik kíváncsiságukat és szívesen, örömmel foglalkoznak velük, megfelelnek az oktatásra.
Természetesen, a feladatok nem lehetnek az adott gyermek számára megoldhatatlanul nehezek, a sikerélményt garantálniuk kell. A feladatszervezésnek és az igénybe vehető segítség mértékének biztosítania kell az önálló munka sikerét. A feladatok közül egyik sem végződhet kudarcélménnyel! Ez csak úgy biztosítható, hogy differenciáltan kezeljük a tanulókat, senki sem léphet tovább az adott lépés "mély", értő elsajátítása nélkül. Erről minden esetben meg kell győződni!
Sok szakmabelinek (oktatási szakembereknek, döntéshozóknak) az a véleménye, hogy a kultúra fennmaradásához, továbbviteléhez, fejlődéséhez minden embernek ugyanazzal a mély műveltséggel (általános műveltség, érettségi) kell rendelkeznie. Ez alapvetően hibás cél; mert hiába írják elő a tantervek, nem elérhető (és ezt a szomorú valóság bizonyítja is). Tágabb értelemben, minden egyén más kultúrát hordoz; mindenki mást szeret, így mást ismer magas színvonalon. A kultúra "továbbviteléhez" a társadalom átlagos műveltségét kell fenntartanunk, illetve fejlesztéséhez az átlagos műveltséget kell fejlesztenünk. Vannak akik a művészetek területét, vannak, akik a történelmet, vannak akik a tudományt ismerik alaposan és viszik előre... Ha hagyjuk, hogy minden egyén az általa választott területen mélyüljön el, a kultúra átlagosan ugyanúgy "terjed" és fejlődik. Azt nem szabad hagynunk, hogy valaki az általa választott terület(ek)en ne tudjon elmélyedni (ne jusson rá ideje, ne legyen rá lehetősége)!
Hajnal Anna - 2020.05.29.
"E stratégia kidolgozása Benjamin Bloom amerikai pszichológus, pedagógus nevéhez fűződik, aki a hatvanas évek végén Carroll tanításelméleti felfogására támaszkodva fogalmazta meg azt az álláspontját, hogy megfelelő időt és körülményeket biztosítva a tanulóknak, a tanulók teljesítményeinek az eloszlása nem fogja követni a született adottságok megoszlására jellemző haranggörbét. Azaz nem szükségszerű az, hogy a teljesítmények a közepes elsajátítás körül csúcsosodjanak ki, s ettől lefelé és felfelé arányosan oszoljanak meg. Ha a tanulást megfelelően szervezzük, azaz minden egyes tanuló számára biztosítjuk a számára szükséges tanítási időt, a megfelelő motivációt s a korrekciókhoz szükséges segítséget, akkor a teljesítmények görbéje az iskolákban megfogalmazott követelmények, kritériumok maximumának irányába fog dőlni. A tanulók túlnyomó többsége képes arra, hogy ezeknek a követelményeknek eleget tegyen."
"A hagyományos oktatás feltételei között a pedagógus egy általa jónak ítélt tanítási tempót és stílust követve eljuttatja valamilyen teljesítményhez a tanulókat, ezt megméri, ennek alapján leosztályozza a tanulókat, majd tovább halad a következő tanítási egységre, témára. A tanulók egy jelentős része, akik ennek a kezdeti tanulásnak a hatására nem sajátították el optimális szinten - mondjuk legalább nyolcvan-kilencven százalékos szinten - az anyagot, a következő anyagrész elsajátításából eleve ki lesznek zárva, hiszen nincsenek meg a szükséges előfeltételek. A stratégia lényege - a programozott oktatáshoz hasonlóan - az, hogy csak akkor térjünk rá a következő anyagrészre, ha a megelőzőt optimális szinten elsajátítottuk. A két stratégia közötti különbség abban ragadható meg, hogy az egyes egységeken belüli tevékenységek változatosabbak, kevésbé szabályozottak az optimális elsajátítási stratégián belül."
"Az egyes anyagrészek végén végzett ellenőrzésnek nem az a funkciója, hogy minősítse a tanulókat, sokkal inkább az, hogy minősítse az eddigi tanítási folyamatot, hogy feltárja, melyik tanulónak milyen további feladatok elvégzésére van szüksége ahhoz, hogy az optimális elsajátítási szintet elérje. Miután ezt megállapítottuk, felzárkóztató, korrepetáló anyagokat kell adnunk a lemaradóknak, s gazdagító, az iskolai követelmények szintjén túlmutatót a már eredményesen teljesítőknek. Ezek a kiegészítő anyagok a gyerekek igényeihez igazodnak, eltérnek az alapfázisban nyújtott eljárásoktól. Amennyiben így a kritériumoknak eleget téve térünk át a következő anyagra, mindig minden tanuló "tiszta lappal" indul, nincs kizárva a későbbi eredményes tanulás lehetőségéből." (Falus, 2003)
Hajnal Anna - 2020.06.01.
Természetesen minden tanulónál van egy határ, amikor az elsajátítandó ismeretek és készségek már olyan nehezek, hogy képtelen tovább haladni, illetve viszonylag hosszú (előre meghatározott) időtartam alatt sem jut el a megértésig. Ez a határ, illetve a határ alatti még teljesített "szint" feleltethető meg a "végzettségnek": pl. általános, középfokú, felsőfokú... ami automatikusan előáll és igazolódik az oktató program által (és ami az egyén döntése alapján további munkával, esetleg az átlagosnál hosszabb idő alatt, természetesen tovább növelhető, illetve megpróbálható a növelése).
1968. Burrhus F. Skinner A tanulás technológiája című könyvéből:
"Az osztályzat értelme is megváltozik. A hagyományos gyakorlatban a 3-as osztályzat azt jelenti, hogy a tanulónak felületes ismeretei vannak a tárgy egészéről. Ha azonban a gépi oktatás minden szakaszban teljes elsajátítást biztosít, akkor az osztályzat csak azt mutathatja meg, hogy a tanuló meddig jutott el. A 3-as osztályzat például azt jelentheti, hogy a tudnivalók felét tanulta meg. Ha elég időt kap, eljuthat az 5-ös osztályzatig. Minthogy ennek tovább már nincs motiváló hatása, ez helyénvaló is. Aki gyorsan tanul, közben más tárgyakból is megszerezheti az 5-ös osztályzatot." (Az amerikai - betűkkel jelölt - osztályzatok az érthetőség kedvéért a magyar számjegyes osztályzatokra vannak cserélve.)
"Az osztályozásban rejlő problémák miatt, de főként az ún. gyermekközpontú tanítás elvének érvényesítése érdekében sokféle kísérlet történt és történik az osztályozás nélküli értékelés gyakorlatának megvalósítására. A szóbeli és az írásbeli szöveges értékelés szerepe kerül előtérbe például Dániában, Norvégiában, Svédországban, Olaszországban, a különböző reformpedagógiai iskolákban (Waldorfiskolák, Peter Petersen iskolái), néhány egyedi, sajátos pedagógiai megközelítésben (például Winkler Márta Kincskereső Iskolájában, a projektoktatásban), különböző iskolakísérletekben, napjainkban az iskolakezdésben. (Czike, 2001; M. Nádasi, 1993; Zágonné, 2001)"
"A szöveges értékelés csak akkor tölti be pozitív szerepét, ha a tanulók és a szülők számára is érthető, nyelvileg differenciált, személyre szabott, ha a pozitív és a negatív jelenségekre úgy mutat rá az értékelő, hogy egyértelmű a segítő szándék. Az értékelésnek e módjával kapcsolatban leggyakrabban hangoztatott ellenérvek: időigényes; sablonos, nehéz minden egyes tanulóra szabni, differenciált nyelvi megoldásokat találni; szubjektív; nem küszöböli ki az előítéletek, a tanulói sémák negatív hatását." (Golnhofer, 2003 ebben: Falus, 2003)
"A szöveges értékelés típusai:
• Szabad, előzetesen meghatározott szempontok nélküli szöveges értékelés = "esszéisztikus".
• Előre meghatározott, nyomtatott skála szerinti értékelés = "aláhúzásos".
• Előzetes szempontok alapján, szabadon fogalmazott szöveg = "mondatbankos"." (Gaál, 2015)
A mondatbankos szöveges értékelést az oktató programok automatikusan is létre tudják hozni a tanuló által elért eredmények alapján (kiváló minőségben és objektíven), így a szöveges értékelés nehéz és időigényes feladata nem a tanárt terheli. Egy oktató program lehetővé teszi a gyermekek szöveges értékelésének heti-havi-évi megküldését a szülőknek, tovább tehermentesítve a tanárokat.
(Az oktató programok helyettesíthetik a számonkérést és értékelést is, automatikusan kiadva a "TELJESÍTVE" igazolást, ha a tanulók sikeresen teljesítették a követelményeket, akár egy írásbeli érettségi esetében is.)
Hajnal Anna - 2020.06.02.
Képzési cél Képzési tartalom Időfüggetlenség Korfüggetlenség Útfüggetlenség
A képzés az a tevékenység, amelynek során a tanuló valamilyen elvárt tevékenység kívánt színvonalú, készségszintű végrehajtására képessé válik. (Pl. a tanuló képessé válik az alapfokú angol társalgásra; vagy lakóházak villamos hálózatának kiépítésére; vagy személygépkocsik szabályos vezetésére; vagy egy bizonyos számítógép program bizonyos szintű kezelésére, stb.)
A KÉPZÉSI CÉL tehát mindig valamilyen kompetencia megszerzése. Mivel a kompetenciák sok esetben összetettek, komplexek; számos ismeretet, készséget, képességet igényelnek; az összetett képzéseket (az elérendő kompetenciákat) célszerű egyszerűbb, alapkompetenciákra bontani és úgy oktatni, gyakoroltatni.
A képzés mindig célirányos, a kitűzött kompetenciához nem szükséges ismeretet, készséget oktatni értelmetlen erőforrás pazarlás; viszont a kompetenciához szükséges ismeretek és készségek esetében teljes elsajátításra van szükség (nem engedhetjük tovább működni azt a gyakorlatot, hogy a képzések elvégzése minden beíratkozónak automatikus legyen, hogy a "papír" ne érjen semmit, a végzett tanulók bizonyos, akár nagy százaléka, ne vagy csak részben rendelkezzen az előírt kompetenciával).
A képzés céljának elérését minden esetben tanulási eredmény alapú értékeléssel, ellenőrzött gyakorlati vizsgával kell bizonyítani, amely minden alapkompetenciát és a komplex célkompetencia megszerzését is "ellenőrzi". Csak az a tanuló kaphat képzési igazolást, aki idegen intézményben, idegen környezetben, idegen "ellenőrök" előtt sikeresnek bizonyul.
Hajnal Anna - 2020.05.11.
A képzési tartalomnak erősen gyakorlatinak kell lennie. Lehetőleg az elméleti ismereteket is a gyakorlati oktatás közben kell oktatni, elsajátítani.
A képzés megkezdésekor a szükséges előképzettséget ellenőrizni, és hiányosságait felzárkóztatással pótolni kell (enélkül a képzés el sem kezdhető, mert értelmetlen). Nem elég a megelőző végzettségek papír alapú ellenőrzése; vagy szóbeli, írásbeli nyilatkozat elfogadása; az előképzettséget mindenképpen tesztekkel és/vagy vizsgákkal kell ellenőrizni.
Hajnal Anna - 2020.05.20.
A képzés mindig a sikeres vizsgáig tart. A vizsga (mivel a tanuló önerőből fizeti - lásd a finanszírozás részben!) akárhányszor ismételhető. (Gyakorlási célú elővizsga is tetszőleges számban tehető.)
Hajnal Anna - 2020.05.11.
A képzések így minden értelemben szabadok lehetnek; művelődési és szabadidős tevékenység funkciót is betölthetnek (non-profit fizetett szolgáltatásként, ami segíti a képző helyek - szakmai műhelyek - finanszírozását).
Hajnal Anna - 2020.05.20.
Az eredmény szempontjából nem számít a megtett út, csak a sikeres vizsga ténye; vagyis a tényleges kompetencia birtoklása.
Hajnal Anna - 2020.05.20.
Nevelés egész életen át Tanulás egész életen át
A legtágabb értelemben vett tanulás (a tapasztalatból eredő viselkedés- és gondolkodásváltozás) mindig is élethosszat tartott. Mindenki mindig tanul. A tapasztalatoktól függ, hogy mit. A célunk, hogy ezek a tapasztalatok minél inkább előre vigyenek mindenkit.
Fogalmazzunk úgy, hogy célunk az EGÉSZ ÉLETEN ÁT TARTÓ NEVELÉS, aminek tartalma közel megegyezik a manapság használt "egész életen át tartó tanulás" kifejezés jelentésével, mégis több és átfogóbb, a teljes életet áthatja (segíti) és a nevelés egészét tervezettnek (tervezettebbnek) feltételezi.
Az egész életen átvonuló nevelési hatások:
1. a nevelési intézmények demokratikus irányításában való aktív részvétel pozitívan hat az értékítéletre, a felelősségtudatra és a közösségbe való beilleszkedésre (szocializációra);
2. a nevelői példamutatás javítja az erkölcsi tartást, problémamegoldási mintákat, viselkedési "jó gyakorlatot" mutat a tanulóknak;
3. a szabad téma- és tanulási irány választási lehetőség céltudatosságra, erőforráskoncentrációra és kitartásra tanítja a tanulókat;
4. a vegyes életkorú csoportok ösztönzik az önkéntes felelősségvállalást; a másokért vállalt felelősség, mások önzetlen segítése önbecsülést (és boldogság érzést) nyújt;
5. az állandó művészet-, dráma-, múzeum- és könyvtárpedagógiai környezet és rendezvények a személyiségfejlesztés alapvető eszközei;
6. a tanulók önálló pénzgazdálkodása (a tanulószámla felhasználásának irányítása) takarékosságra, türelemre, előre tervezésre tanít.
A nevelés életkor-csoportonkénti feladatai, céljai:
0-4 éveseknek: felméri és segíti az otthont adó családot a megfelelő fejlődéshez szükséges szeretetteljes és ingergazdag környezet megteremtésében, valamint a példamutatásban, amelyek minősége, tudjuk, hogy egész életre meghatározó lehet; (Ezt a jelenlegi oktatási rendszer nem kezeli elég nagy fontossággal.)
3-7 éveseknek: lehetővé teszi és segíti a gyermek személyiségfejlődését, a gyermek egyéni készségeinek és képességeinek kibontakoztatását; irányítja a tudatosan egészséges életvitel igényének kialakulását; segíti a családtól való elszakadást, bevezet a tágabb közösségi életbe (tudatosítja az emberi kapcsolatok értékét); táplálja a mindenkiben jelen lévő megismerés iránti vágyat, megkezdi az önálló tanuláshoz szükséges készségek fejlesztését; (Ez közel megegyezik a mai óvodák nevelési feladataival.)
6-16 éveseknek: szabad utat biztosít a gyermeki kíváncsiságnak, fenntartja az izgalommal teli önálló felfedezés élményét; kialakítja az önálló tanulásra való képességet, fejleszti a problémamegoldó készséget; kialakítja a közösségi élethez szükséges alkalmazkodóképességet, türelmet; fejleszti az önuralmat, az erkölcsi tartást; drámapedagógiai módszerekkel magyarázza az emberi kapcsolatok összetettségét, szabályait; a szabadon választott testmozgás lehetőségének biztosításával a mindennapok részévé teszi az intenzív mozgást, az egészséges életmód egyik nélkülözhetetlen elemét;
14-20 éveseknek: elősegíti az önismeret elmélyítését; megismerteti a "való élet" problémáit, a társadalom lehetséges "sötét oldalait"; egyértelműsíti az emberek közötti külünbségek természetes voltát; tisztázza, demisztifikálja a párkapcsolatok szerepét, működését; bevezetést nyújt a társadalmi jogok és kötelességek világába, aktív társadalmi szerepvállalásra ösztönöz;
17-25 éveseknek: bemutatja az őszinte emberi szerepek előnyeit; magyarázza és meggyőződési szinten elfogadtatja az alapvető emberi jogokat; nem engedi a fiatalokat politikai passzivitásba süllyedni;
25-35 éveseknek: családalapítási és problémamegoldási tanácsadást nyújt;
35-45 éveseknek: elősegíti a jóllét megélését; házassági és gyermeknevelési tanácsadást nyújt;
45 év fölött: fizikai és pszichikai egészségmegőrzési tanácsadást nyújt.
Hajnal Anna - 2020.05.11.
Emellett az erős individualizáció is a "vágyott munka" felé mozdítja az embereket; egyre többen vannak, akik gyermekkori döntésüket elhibázottnak érzik és más munkát választanak.
A következő fejezetekből látható, hogy a bemutatott oktatási modell a kor lehetőségeinek határáig támogatja, így nagyon megkönnyíti az egész életen át tartó tanulást
Hajnal Anna - 2020.05.20.
Köznevelési rendszer Szerkezeti reform Tartalmi reform Irányítási reform
"...oktatási rendszeren olyan nemzeti vagy országos rendszert értünk, amelybe (1) a népesség egésze belép, (2) amelynek működését országos érvénnyel bíró törvények szabályozzák, (3) amelyeket döntően közpénzekből finanszíroznak, és (4) amely felett az adott ország politikai hatósága felügyeletet gyakorol.
...az a tény, hogy a társadalom az oktatási (tanulási, tanítási, személyiségfejlesztési stb.) funkciót a mindennapi életből kivált, attól elkülönült intézményekre bízza... szükségképpen együtt jár az elidegenedés bizonyos fokával. Az ilyen szervezetek elkerülhetetlenül "önjáróvá" válnak, egyik legfontosabb céljukká saját maguk fenntartása lesz, olyannyira, hogy akár el is "feledkezhetnek" eredeti feladatukról. (Halász, 2001)
Az oktatási rendszerek funkciói (Halász, 2001):
1. a személyiségfejlesztés; "...az egyének személyisége kialakulásának az iskolai oktatás csupán az egyik és semmiképpen nem a legfontosabb tényezője. E folyamatot ugyanis... részben velünk született adottságok határozzák meg, részben a csecsemő- és kisgyermekkortól kezdődő anya-gyermek vagy gyermek-szülő kapcsolat, továbbá nem zárul le akkor sem, amikor az egyén kilép az iskolai oktatás világából." (Lásd még a NEVELÉS címszó alatt!)
2. a kultúra újratermelése; "...a társadalom által felhalmozott tudás és a társadalom által megalkotott értékek, normák továbbadása az újabb generációknak... Az oktatási rendszer a kultúra átadásának csupán egyik terepét alkotja egyéb olyanok mellett, mint például az informális csoportok, a tudományos és művészeti szerveződések vagy a médianyilvánosság." (Lásd még az OKTATÁS és a NEVELÉS címszó alatt!)
3. a társadalmi struktúra újratermelése vagy megváltoztatása; jelen modellben a célunk ennek "javítása" (a társadalmi igazságosság növelése).
4. a gazdaság működésének és növekedésének elősegítése (piacképes munkaerőképzés, innovációképesség növelése).
5. a politikai rendszer legitimálása (társadalmi elfogadottságának megteremtése). "A plurális demokráciában az iskolai oktatás feladata a polgárok alkalmassá tétele arra, hogy belépjenek a politikai nemzet tagjai közé, azaz autonóm polgárokként élni tudjanak az általános szavazójog és egyéb politikai jogok adta lehetőséggel."
6. a társadalmi integráció biztosítása: "...az oktatás hozzájárul a társadalom közös nyelvezetének, viselkedésmintáinak, közös valóságértelmezéseinek a kialakításához, ami a társadalmi integráció alapvető eleme... Az oktatás szerepet kap több olyan, a társadalmi integritást veszélyeztető probléma kezelésében, mint például amilyenek a munkaerőpiacról való kiszorulást kísérő társadalmi leszakadás, a kábítószer-fogyasztás, a nemek közötti kapcsolatok deformálódása, a közlekedési viselkedéssel kapcsolatos gondok vagy a közegészséget fenyegető veszélyek elhárítása."
7. szolgáltató funkciók: gyermekmegőrzés, gyermekétkeztetés, szociális támogatás elosztás, közösségi színhelyek biztosítása, könyvtár (tudástár); kulturális szolgáltatások (előadások, koncertek), tudományos szolgáltatások (kutatások, fejlesztések), szabadidő szolgáltatások, stb.
8. a társadalmi változások elősegítése vagy fékezése (pl. átalakulás információs társadalommá).
"Egy-egy funkció ellátása elkerülhetetlenül más funkciók teljesítésének a rovására mehet. Ha például a forrásokat a diákétkeztetés fejlesztésére fordítják, akkor ez azt is jelenti, hogy kevesebb új tantermet hozhatnak létre vagy kevésbé emelhetik a tanárok fizetését. Ha növelik a szakmai képzés arányát, akkor az erre szánt időt esetleg a tudományos alapismeretek átadásától kell elvenni. Az egyes funkciók és az ellátásukhoz kapcsolódó társadalmi érdekek így konfliktusba kerülhetnek egymással. Ezek a konfliktusok az oktatáspolitikai mozgások egyik legfontosabb jellemzőjét alkotják." (Halász, 2001)
Különböző társadalmi csoportok általában különböző érdekeket képviselnek, így az oktatási rendszer felé különböző elvárásokkal fordulnak. Az, hogy egy adott oktatási rendszer hogyan felel meg, illetve hogyan alkalmazkodik a társadalom elvárásaihoz, annak társadalmi integrációjától függ. Az oktatási rendszer mindenkor erősen kapcsolódik a politikához és a gazdasághoz. Az oktatási rendszer egyik fő jellemzője az, hogy annak társadalmi rendszerintegrációja (szabályozása) politikai-közigazgatási vagy gazdasági-piaci eszközökkel történik-e, illetve ezek milyen arányban vannak jelen a szabályozásban.
Modellünkben, a jelenlegi "hagyományos" oktatási rendszer ismeretközpontúságától való eltávolodást szolgálva, a nevelést és oktatást KÖZNEVELÉSI RENDSZERben valósítjuk meg. Célunk, hogy a "közoktatás" váljon "közneveléssé", és ne csak névlegesen, ahogyan az oktatást szabályozó törvényünk már egy ideje "köznevelési törvényként" szerepel; ne csak "papíron", ahogyan jelenleg működik, hanem a gyakorlatban is.
A fentiek alapján: KÖZNEVELÉSI RENDSZERen, olyan nemzeti vagy országos rendszert értünk:
• amelybe születésekor minden ember automatikusan belép, majd egész életen át használja és/vagy szolgálja azt;
• amelynek fő funkciója az alaptörvényben megállapított testi-, szellemi-, erkölcsi fejlődéshez és a művelődéshez való jog általános érvényesítése (a lehetőségek megteremtése);
• amelynek működését (felépítését, irányító rendszerét, finanszírozását, stb.) törvények szabályozzák, amelyek végrehajtását az állam kormányzati szervei biztosítják;
• amelynek tartalmi szabályozását a társadalmi (egyéni és közösségi) igények végzik, a politikai és gazdasági irányítás egyensúlya mellett.
Ennek megvalósításához átfogó (szerkezeti, tartalmi, irányítási) reformra van szükség, amelynek körvonalai jelen oldalon meg is fogalmazódnak.
Hajnal Anna - 2020.05.11.
A kimenet alapú számítógépes oktatás lehetővé tesz egy jelentős SZERKEZETI REFORMot, aminek fő pillére a tanulási eredmény alapján történő továbblépés, vagyis egy tanuló akkor léphet tovább (felsőbb csoportba, osztályba, iskolába), ha teljesítette az előírt követelményeket. Pontosabban: egy gyermek akkor mehet "iskola előkészítőbe" (óvodába), ha arra érett; akkor mehet tovább (iskolába), ha arra érett; akkor mehet tovább (felsőbb iskolába), ha arra érett, stb. Ennek alapján körvonalazható egy "sokkal olcsóbb" iskolaszerkezet, amelyben a tanulók sokkal inkább önállóan tanulnak, mint a jelenlegi szerkezetben.
Modellünk szerkezeti (és a szerkezeti felépítéshez kapcsolódó) jellemzői:
• a tanulócsoportok vegyes (kb. 3 éves különbségű) életkorúak, ami kisebb korban (10 év alatt) bizonyítottan előnyös mind a tanulás, mind a személyiségfejlődés terén;
• a tanulócsoportok vegyesek; nemcsak életkor, hanem nemek, tehetség, családi háttér, tudásszint, stb. alapján is; a vegyes csoport mintegy leképezi a tanulóknak az egész társadalmat, a gyermekek nem elszigetelten nőnek fel (sem egy hátrányos helyzetű, sem egy elit iskolában), megismerik és megértik a társadalmi különbségeket; ez a személyiségfejlesztés sikerének egyik alapvető eszköze;
ALAPKÉPZÉS
• az oktatás/nevelés 12 éves korig általában a közfinanszírozású Komplex Nevelési Központokban történik, de lehetőség van egyéni módon való tanulásra és tanításra is, ami mellett a "vizsgáknak" a Nevelési Központban kell megtörténniük; a tanuló vagy a szülő a Nevelési Központtal szerződést köt, amellyel elfogadja a működési szabályokat és ami jogokkal és kötelezettségekkel jár;
• 12 éves kor felett már automatikusan minden tanulónak lehetősége nyílik (szülői beleegyezéssel) az egyéni otthoni tanulásra (gyermek saját maga dönti el, hogy mikor megy be a Nevelési Központba), de a "vizsgák" a Nevelési Központban történnek meg;
• természetesen, 18 éves kortól a tanuló már maga dönti el, hogy hol tanul, de a "vizsgák" a Nevelési Központban történnek meg;
• a "vizsgák" nem a mai értelemben vett vizsgák, hanem ellenőrzött (csalásmentes) számítógépes tesztek, amelyek otthon is gyakorolhatók és szinte tetszőleges számban ismételhetők, addig amíg nem sikerülnek (ember által végzett értékelésre és felülbírálatra nincs lehetőség);
• az egyes tanulási eredményszintekhez tartozó életkorok és legfőbb feladatok:
0. SZINT: születés előtti időszak szülő- és családsegítése;
1. SZINT: 0..4 évesek családsegítése (első évben kötelező szülői nevelés, utána lehetőség szerint bölcsőde helyett szülői, nagyszülői nevelés és időnként intézményes gyermekmegőrzés);
2. SZINT: egy csoporton belül 3..7 évesek játékpedagógiai és tanulási előkészítő nevelése;
3. SZINT: egy csoporton belül 6..9 évesek játékpedagógiai nevelése, írás-olvasás alapozása és idegennyelvi előkészítése (20-30% oktató robottal végzett tanulás);
4. SZINT: egy csoporton belül 8..11 évesek drámapedagógiai nevelése, írás-olvasás elmélyítése, számolás alapozása, idegen nyelv alapozása (30-40% oktató robottal végzett tanulás);
5. SZINT: egy csoporton belül 10..14 évesek önálló tanulási készségének kiépítése, értő olvasásának kialakítása, alapvető számolási készségének megszerzése, idegen nyelv elmélyítése vagy elhagyása (40-50% oktató robottal végzett tanulás);
6. SZINT: egy csoporton belül 13-16 évesek választott irányú tanulása (50-70% oktató robottal végzett tanulás);
7. SZINT: egy csoporton belül 15 évesnél idősebbek (16-99 évesek) főleg önálló tanulása (60-90% oktató robottal végzett tanulás); ezen a szinten történik meg automatikusan az általános és tudományterületi "érettségik" kiosztása azoknak a tanulóknak, akik teljesítették az előírt követelményeket (a tanulók folyamatosan látják, hogy mennyire vannak célkitűzéseiktől);
• a tanuló dönti el, hogy az előírt szint fölé kíván-e menni valamely területen, így az érdeklődési körének megfelelő irányban akár extrém végletekig, a tudomány jelenlegi határáig is elmehet; ha valamely tanuló bizonyos területeken "tovább megy", azzal lehetőséget nyit magának a magasabb képzési szintek felé, amit az Oktató Program automatikusan felkínál; ha egy elkezdett terület mégsem "tetszik", akkor lehetőség van másfelé elindulni, mást is kipróbálni;
• az Oktató Program minden téma elkezdése előtt újra ellenőrzi, hogy a tanulóban megvan-e a téma megértéséhez szükséges előísmeret; ha nincs meg, automatikusan ismétel;
• a tanulócsoportból az előírt tanulási eredmény elérésekor a tanuló egy másik (eggyel magasabb szintű) tanulócsoportba lép át (nem marad végig a kezdő csoporttal, így nem maradnak meg a "bebetonozott" osztály státuszok, "klikkek" és előítéletek, valamint megtanulja legyőzni a beilleszkedési nehézségeket, illetve folyamatosan érkeznek új tagok a csoportokba, ami a régi tagokat új kihívások elé állítja);
• a magasabb szintre lépés nem év végén történik, hanem a tanulási eredmény elérésekor;
• az új csoportot nem a tanuló vagy tanárok választják, hanem az oktató robot dönt (amely próbál több területen is kiegyensúlyozott csoportokat kialakítani);
• a képesítés igazolása (mint például az érettségi bizonyítvány megszerzése) automatikusan történik, amikor az előírt követelmények teljesítésre kerültek;
• a működés finanszírozás állami, de szolgáltatási teljesítmény alapú (a tanárok, a vezető és az üzemeltető érdekelt a jó működésben); a keretösszeget a tanuló kapja egy tanulószámlára, aki ebből "fizet" az oktatásért, az étkezésért, egyes szolgáltatásokért; ha otthon tanul, akkor kevesebbet fizet vagyis csak a vizsgákért fizet; a keretösszeg jó eredmények esetén ösztöndíjjal egészül ki = a tanuló minden jól és időben teljesített feladatért pénz- és/vagy tárgyjutalmat kap; a Központokat területi gyermeklétszám alapján pénzügyileg kompenzálják, hogy a "színvonal" hasonlóan egységes legyen; a pénzügyi gazdálkodás teljesen nyitott, bárki számára online megtekinthető;
• a tanügyi ellenőrzés mellett erős civil ellenőrzés működik: a szülők és gyermekek számára is elérhető nyílt online "panaszkönyv", amelynek kérdéseire, felvetéseire kötelezően reagál az intézményvezető; a kis fegyelmi ügyek kezelése a tanulócsoportokon belül történik demokratikus értékelési és döntési módszerekkel; komolyabb vagy vitás ügyek esetében civil iskolatanácsi kivizsgálás az érintettek és szakértők jelenlétében;
• online beléptető- és szülői tájékoztató rendszer működik, amely jelzi a szülőnek a be- és kilépést, illetve az iskolabuszra való felszállást; bizonyos kor alatti tanulók nem léphetnek ki a szülő jelenléte nélkül; idegenek, de még a szülők sem léphetnek be a területre külön engedély nélkül;
• nyílt online kamera rendszer működik, amely rögzít is, amelyre a szülő és az érdeklődő ránézhet, amelynek felvételei vitás ügyekben felhasználhatók;
SZAKKÉPZÉS:
• a szakképzés az (egy- vagy néhány-) szakmára specializált Szakmai Műhelyekben történik (amelyek a mai tanműhelyekhez hasonlóak);
• a Szakmai Műhelyek erősen gyakorlatorientáltak, céljuk, hogy valóban alkalmazható tudást adjanak;
• a Szakmai Műhelyek a szakmák fejlődésével együtt folyamatosan megújulnak (nem közvetítenek elavult, használaton kívüli gyakorlatot); a foglalkoztatásban szükségessé váló új szakmákat bevezetik, az elavulókat megszüntetik;
• a Komplex Nevelési Központokkal párhuzamosan működő Szakmai Műhelyek jellemzői:
- a 4. SZINTen levő tanulók egyéni vagy kiscsoportos kirándulásokat tesznek az összes elérhető Műhelyben, hogy lássák és megszokják a lehetőségeket, a választékot;
- az 5. SZINTen levő tanulók már látogathatják a Műhelyeket (szakkör, sportkör szerűen);
- a 6. SZINTen levők pályaalkalmassági vizsgálatot követően kurzusokat (szakmákat) kezdhetnek a Műhelyekben;
- az elkezdett kurzushoz tartozó elméleti oktatás továbbra is a Nevelési Központban történik;
- a gyakorlati képzés kezdetben közfinanszírozású tanműhelyekben, utána valós szakmai környezetben (építkezéseken, gyárakban, szerelő műhelyekben, éttermekben, üzletekben, színházakban, stb.), tehát a versenyszférában történik, "képzésvezetők" által irányított csoportokban vagy duális képzést vállaló cégeknél;
• a szakképesítés elérhető szintjei:
- SZAKMAI ALAP szint: irányítás alatti munkavégzésre alkalmas szakmunkás;
- SZAKMAI MESTER szint: önálló munkavégzésre és munkairányításra alkalmas szakmunkás;
- TECHNIKUS szint: komplex munkaszervezésre és ellenőrzésre alkalmas technikus (nem minden Műhelyben elérhető);
- SZAKMÉRNÖK szint: egyszerű tervezésre, szervezésre és ellenőrzésre alkalmas szakmérnök (ez a régi főiskolai, a mai BSc szint, de ezeknél sokkal gyakorlatiasabb; nem minden Műhelyben elérhető);
• a szakképesítés (ALAP szint) megszerzése (a Nevelési Központban sikeresen teljesített elméleti oktatáson felül) általában nem vizsgával, hanem az addig elvégzett önálló munkákat ismerő "képzésvezető" vagy a duális képzés szakmai felelősének beszámolójával és nyilatkozatával történik, de a tanuló (idegen helyen végrehajtott) gyakorlati vizsgát is kérhet (előbbre hozva ezzel a befejezést);
• a szintek közötti továbblépéshez (a Nevelési Központban sikeresen teljesített elméleti oktatás mellett) már (idegen helyen végrehajtott) gyakorlati vizsga is szükséges, amely gyakorlati feladatok önálló végrehajtásából áll;
• a Szakmai Műhelyek felnőtteknek célirányos szakmai továbbképzéseket tartanak;
• a Szakmai Műhelyek felnőtteket kortól függetlenül fogadnak, így a továbbképzés és az átképzés lehetősége mindenkinek adott;
• a finanszírozás és ellenőrzés a Nevelési Központokéhoz hasonló.
TUDÓSKÉPZÉS:
• a szakmérnök szintnél komolyabb, elméletibb, tudományosabb, általában kutatói szintű képzés (amely a régi egyetemi, a mai MA, MSc képzéseknek felel meg) a Szakmai- és Tudományos Laboratóriumokban folyik, szintjei:
- MESTER szint: MA, MSc, MEd;
- DOKTOR szint: PhD;
• természetesen, az elméleti alapozást ezekhez is a Nevelési Központok biztosítják a fent leírt módon;
• a Laboratóriumokba való "bejutás" szintén önkéntes és automatikus, a Nevelési Központban működő Oktató Robot a jó eredményt elérőknek folyamatosan ajánlja a lehetséges előmeneteli irányokat, amiből a tanulók többet is választhatnak, amivel kijelölik a szükséges tananyagot és azt is folyamatosan láthatják, hogy mennyi van még hátra az adott cél eléréséhez, illetve a szükséges időpontokban az Oktató Robot választás elé állítja a tanulókat, amivel végül kialakul a választott szak, szakirány és téma;
• az itt folyó munka, a tananyag már a tudomány határait, a bizonytalan, ismeretlen régiókat közelíti, így bizonyos szint felett a tanulók már nem nélkülözhetik a szaktekintélyekkel (professzorokkal) való közvetlen konzultációt, hogy megtapasztalják a bizonytalanságot, hogy megtanuljanak kételkedni, hogy megtanulják a tudományos munkamódszereket (természetesen sok esetben ehhez sem kell jelenlét, elegendő az online kapcsolat);
• egyes tudományágak esetében a tanulók részt vehetnek professzorok által tartott valódi problémamegoldási demonstrációkon, amelyeknél a professzorok egy-egy olyan feladatot oldanak meg, amelyet előre nem ismertek, nem tudtak felkészülni rá;
• a Laboratóriumokban (az épületükben) folyik a mérési- és kísérleti munka egy része, ami összeköti az elméletet és a gyakorlatot, így elmélyíti a tudást; ezek biztosítják a tanulóknak a valódi műszaki- és tudományos problémák megoldásaiban való részvételt;
• a Laboratóriumok a Szakmérnöki szinten szükséges mérési- és kísérleti munkák helyszínei is (szorosan együttműködve dolgoznak a Nevelési Központokkal és a Szakmai Műhelyekkel);
• a Laboratóriumok szervezik a terepi gyakorlatokat, a terepen (valós helyszínen) végzett mérési- és kísérleti munkákat;
• az "írásbeli" tudásfelmérések, vizsgák és szigorlatok természetesen automatikusan lejátszódnak, az Oktató Robot csak a szükséges anyagrész teljes elsajátítása után engedi tovább a tanulókat; ha valaki "túlzottan sok" időt tölt el az adott anyagok elsajátításával, előbb-utóbb elfogy az állami finanszírozási kerete és már csak saját költségén folytathatja a tanulást;
• a szóbeli vizsgák, beszámolók, előadási gyakorlatok a Laboratóriumokban (az épületükben) vagy a Nevelési Központokban ellenőrzött közvetítéssel (a vizsgáztatók online vannak jelen) történnek;
• természetesen a Laboratóriumok szervezik a doktori képzéseket is, amelyek főleg önálló munkával zajlanak, hasonlóan mint a jelenlegi rendszerben.
A következő ábra mutatja az intézményi kapcsolódásokat:
• a B terület biztosítja a szakmérnököket (üzembentartókat és specialistákat), tanítókat, tanárokat;
• a C terület biztosítja a kutatókat (kutató mérnököket, tudósokat), egyetemi tanárokat.
A következő ábra mutatja a tanulási fokozatok alapján felvázolt szerkezeti felépítést:
| 0. SZINT | |
|---|---|
| 1. SZINT | |
| 2. SZINT | |
| 3. SZINT | |
| 4. SZINT | |
| 5. SZINT | |
| 6. SZINT | |
| 7. SZINT | SZAKMAI ALAP SZINT |
| SZAKMAI MESTER SZINT | |
| TECHNIKUSI SZINT | |
| SZAKMÉRNÖKI SZINT | |
| MESTER SZINT | |
| DOKTOR SZINT | |
Hajnal Anna - 2024.06.19.
A kultúra "továbbviteléhez" a társadalom átlagos műveltségét kell fenntartanunk, illetve fejlesztéséhez az átlagos műveltséget kell fejlesztenünk. Vannak akik a művészetek területét, vannak, akik a történelmet (annak egy részét), vannak akik a tudományt (annak egy területét) ismerik alaposan és viszik előre... Ha hagyjuk, hogy minden egyén az általa választott területen mélyüljön el, a kultúra átlagosan ugyanúgy "terjed" és fejlődik. Azt nem szabad hagynunk, hogy valaki az általa választott terület(ek)en ne tudjon elmélyedni (ne jusson rá ideje, ne legyen rá lehetősége)!
A TARTALMI REFORM így azt jelenti, hogy a kötelező (a sikeres társadalmi léthez szükséges) alapkészségeken felül minden tanuló maga választja ki a megtanulni kívánt tartalmat, a megismerni vágyott területeket. Amihez az oktatási rendszernek igen bő és változatos kínálattal kell rendelkeznie.
Hajnal Anna - 2020.05.11.
Kire bízzuk az oktatás átalakítását, reformját? "...ki tudja igazán, hogy mire van szükség... ?" (Arató, 2008) Jelen tanulmány szerzője szerint ezt egy, a teljes közéletet átfogó tudományos-szakmai csoportnak kell végeznie, a filozófia, a szociológia, a pszichológia, a neveléstudomány, a közgazdaságtan, a politika képviselőinek egyeztetésével, vitájával; amely főleg a tanulók érdekeinek szemszögéből tekint a problémákra. Tehát a szülők és a tanulók (a tömegek) helyett a gyakorlott pszichológusok és szociológusok, a tanárok helyett a gyakorlott neveléstudósok döntsenek. Természetesen a döntéseket széleskörű egyeztetésnek kell megelőznie. (Jelen javaslati modell is a különböző területek tudományos eredményeinek szintéziséből van felépítve.)
Ahhoz, hogy az oktatási intézmények és alkalmazottaik fő célja ne a saját "kényelmes" fennmaradásuk és minél könnyebb munkájuk, boldogulásuk legyen, komoly IRÁNYÍTÁSI REFORM szükséges. Érdekeltekké kell tenni az intézményeket a színvonalas munkában, meg kell szüntetni az intézményértékelés kijátszási lehetőségeit, jobban meg kell válogatni a tanárokat, alkalmazottakat (minél több munkáját szerető, elhivatott pedagógusra van szükség). Természetesen meg kell teremteni a színvonalas munka feltételeit is, a túlterheltség megszüntetésével, a létbiztonság megadásával és a szakmai fejlődés lehetőségével.
A kutatások egyértelműen bizonyították, hogy a tanári (pedagógusi) munka színvonala sokkal jelentősebb hatással van az oktatási eredményre, mint az eszközpark, a tankönyvek, stb. Mivel a tanári munka nagy részét átveszi az Oktató Robot, a tanároknak a fennmaradó részekre, a motivációra, a felzárkóztatásra, a tehetséggondozásra, valamint a személyiségfejlesztésre kell koncentrálniuk. A tanárképzés hangsúlyát az elméleti oktatásról a gyakorlatira kell átvinni. Az elméleti szaktudás minimumot az Oktató Robot által bizonyosan megkapják a tanárjelöltek, nem juthat át a rendszeren "gyengén" teljesítő tanuló. A gyakorlati képzés viszont csak a gyakorlatban elsajátítható, ezért a tanárjelöltek a tanárképzés elejétől kezdve részt vesznek a Nevelési Központok és Szakmai Műhelyek munkájában, rövid ideig oktatási asszisztensként, utána "tanársegédként", majd önálló feladatok végrehajtásával. Mivel az Oktató Robot alkalmazásával a szükséges tanári létszám nagyban csökken, lehetőség nyílik a tanárjelöltek szelekciójának javítására; a cél, hogy csak azok legyenek tanárok, akik szeretnének tanárok lenni, valószínűleg "jó tanárok" lesznek és valószínűleg a tanári pályán fognak maradni.
Az, hogy egy intézmény az erőforrásokat hatékonyan vagy pazarlóan használja fel, közvetlen összefüggésben van az oktatás sikerességével, színvonalával. Ezért modellünkben a fő finanszírozási módnak a közvetlen fogyasztói finanszírozást jelöljük ki, amikor a gyermekek "tanulószámlájukra" kapják az állami keretösszeget és ők maguk dönthetik el, hogy milyen módon költik el a rendszeren belül. Így az intézmények érdekeltek abban, hogy minél többet költsenek náluk a tanulók, illetve minél több tanulót "szerezzenek". (Ezt nem tudják úgy elérni, hogy alacsony követelményeket támasztanak, mivel az Oktató Robot "nem enged" a követelményszintekből).
Az állami normatív támogatási részt szükségleti és reálértéken kell megállapítani (pl. a fűtési támogatást MJ-ban, így egy áremelkedés nem "lehetetlenítheti el" egy intézmény gazdálkodását; a pénzügyi támogatást a reálértékcsökkenés kompenzálásával). A pénzügyi tervezésnek (az erőforrások beosztásának) intézményi szinten kell megvalósulnia (hogy a vezetés kezében legyen megfelelő eszköz a színvonalas működtetésre). A tanári fizetésnek államilag csak a minimumát kell előírni, ezen felül az intézményvezetés dönt a javadalmazásról.
Az intézményvezetés (a hatalom) a szakmai irányítók és az iskolatanács kezében van, területenként eltérő arányban megosztva. Az emberi erőforrás kezelésnek (tanárok "megszerzésének" és megtartásának) intézményenként külön felelőse van (Személyügyi Vezető). A gazdasági ügyeknek (beszerzés, anyag- és pénzgazdálkodás) szintén külön felelőse van (Gazdasági Vezető), aki önállóan irányítja a szakmai csoportját. A költégvetés és házirend készítésben, a problémamegoldásban, a fegyelmi ügyek döntéshozatalában a szakmai vezetők mellett már részt vesz az iskolatanács is. Az iskolatanács a szakmai vezetőkből és választott tanárokból, szülőkből, diákokból áll. A döntéshozatali lánc része a tanárok, szülők és diákok körében végzett online közvéleménykutatás (szavazás) is.
Az oktatás szabadsága helyett a tanulók tanulási szabadsága valósul meg. Az Oktató Robot minden intézményben és otthon is ugyanazt a tanítást végzi, ugyanolyan (magas) színvonalon; ami nem jelenti azt, hogy unalmas és "egyútvonalas" a tanulás. Éppen az ellenkezője, lehetőség van számtalan "útvonalra", amit a változatos és egyénileg választható tanulási módszerek és tartalom garantál. A tanulók szabadsága abban áll, hogy az egyes területeken mennyivel lépik túl a minimum követelményeket. A mindenhol azonos oktató program központi tantervként működik, amely csak a törzsanyagot "erőlteti" (mindenképpen megtanítja), és a szabadon választható kiegészítő anyagot csupán az érdeklődés mértékében oktatja. Az Oktató Robot automatikusan elvégzi a tartalmi és módszertani differenciálást, tehát mindenki olyan tartalmakkal és módszerekkel tanul, ami a legjobb neki, amit választ magának. A magas színvonalú tananyagot központilag (minimum központi jóváhagyással) kell előállítani, a minimum és a továbblépési szinteket központilag kell meghatározni és módosítani.
Az Oktató Robottal végzett tanuláson kívüli tevékenységek viszont nagyobb szabadságot kaphatnak. A tanárok maximálisan érvényesíthetik tartalmi és módszertani szabadságukat a fejlesztés és tehetséggondozás területén, valamint a játék- és drámapedagógiai, a könyvtár- és múzeumpedagógiai, a természet- és testpedagógiai programok és foglalkozások (a személyiség- és értékítélet fejlesztés fő terepei) során. Ez lehet az egyes intézmények vonzereje (a közöttük levő különbség, az alternatívák talaja).
A szokásos szelekciós eszközök (felvételik és pontozások) rendszere helyett az Oktató Robot biztosítja az automatikus szelekciót, úgymint minden tanulónál minden pillanatban ismert az előre lépési szándék iránya és a pillanatnyi tudás (alkalmasság) is; ha ezek találkoznak a követelményekkel, akkor lehetséges a továbblépés. Senki sincs kizárva az elitoktatásból, mindenki képességei szerint a lehető legmesszebb juthat; amíg van pénzügyi kerete, állami finanszírozással; ha elfogyott, önerővel.
Az Oktató Robot automatikusan biztosítja a szükséges oktatáskutatási adatok nagy részét, ami segíti a rendszer működtetését, szabályozását, szükséges módosítását, javítását, az igények és változások lekövetését.
Hajnal Anna - 2020.05.20.
Komplex Nevelési Központok Óvoda- és iskolabusz rendszer Szakmai Műhelyek Tudományos Laboratóriumok
Könyvtár, múzeum, művelődési központ, szabadidő központ, kreatív műhely, pedagógiai szakszolgálat, védőnői szolgálat, óvoda, általános iskola, középiskola, főiskola, egyetem helyett: KOMPLEX NEVELÉSI KÖZPONT, ahol egyetlen épületben folyik az összes korcsoport (0-120 éves életkor) nevelése. (Erre már vannak jól bevált részmegoldások, ma is léteznek "többnyire" egy intézményként működő: bölcsődék és óvodák, óvodák és iskolák, általános és középiskolák, közép- és felsőoktatási intézmények.)
A Komplex Nevelési Központok lehetővé teszik, biztosítják:
• mindennapos "nyitvatartásukkal" az állandó (hétfőtől vasárnapig, 6:00-tól 22:00-ig) rendelkezésre állást, az egyéni igények szerinti időbeosztást, az esti és hétvégi felnőttképzést, a gyermekmegőrzést igény szerinti időpontban;
• a fiatalok "ellenőrzött" szabadidős tevékenységét;
• azt, hogy a korcsoportváltás nem jár együtt intézményváltással; az átszokás (átszoktatás) folyamatos, könnyű és szülő nélküli;
• az eltérő korcsoportok fizikai közelsége által a "tanítva tanulást" (az idősebbek tanítják a fiatalabbakat) és a nézőközönség biztosítást (az idősebbek előadnak a fiatalabbaknak);
• könyvtárpedagógiai, múzeumpedagógiai, természetpedagógiai, zenepedagógiai munkát, mivel az intézmény tartalmazza az ezekhez szükséges infrastruktúrát;
• a számítógépes rendszerek kapcsolata által a tetszőleges településen végrehajtható és azonos értékű ismereti vizsgákat;
• a széles sport-, kézműves- és művészeti "kínálat" miatt, kiváló tehetségkutatást és -gondozást;
• (a nagy "tanulói" létszám miatt) állandóan jelen levő pszichológusi, fejlesztési, pedagógiai szakszolgálati, iskolaorvosi, karbantartó és takarító személyzetet;
• (a nagy "tanulói" létszám miatt) jó minőségű és "olcsó" közétkeztetést (saját nagykonyhával);
• a családok alacsony gyermekszállítási időigényét, mivel a különböző korú kisgyermekek "egy helyen" vannak;
• a "városszéli" elhelyezés miatt: ingyenes parkolás, tágas udvar, természetközeli (esetleg tóparti) környezet;
• mivel 10 különálló épület helyett csak egy épület van, kiváló épületkihasználtságot és energiahatékonyságot;
• rövid és hatékony szociális támogatási láncokat (a ruha- és játékgyűjtés helyén van a ruha- és játékosztás is);
• a tanári ideiglenes szállással és az állandó tanári lakásokkal csökkentik a tanárok időleterheltségét (azon kívül, hogy növelik a költözési hajlandóságot), illetve a kisgyermekes tanároknál mindez fokozott mértékben érvényesül;
• (a nagy intézményméret miatt) a hatékony szelektív hulladékgyűjtést.
Összefoglalva: Komplex Nevelési Központ = Hatékony köznevelés.
(Mivel így kevesebb iskola van, az iskolák egymáshoz képest viszonylag távol vannak. Így nehezebb vagy lehetetlen az iskolaválasztás is, illetve az "iskolaválasztás" csak költözéssel vagy mindennapos 0,5 óránál hosszabb személygépkocsis gyermekszállítással lenne lehetséges. Viszont erre nem is lenne olyan nagy igény, mivel az oktatásszervezés eltérő volta miatt az egyes Nevelési Központok színvonalban és szolgáltatásokban sokkal hasonlóbbak, mint a mostani iskolák.)
Hajnal Anna - 2024.06.09.
A szülők és a gyermekek tehermentesíthetők egy megfelelően kialakított ÓVODA- ÉS ISKOLABUSZ RENDSZERrel, amely az igények szerint kialakított útvonalon reggel összegyűjti, majd délután visszaszállítja a gyermekeket. Hasonlóan a most működő iskolabusz rendszerekhez, de azzal a különbséggel, hogy a 6 éven aluliakhoz külön nevelő van a buszon, illetve, hogy az oktatásszervezés nem igényli minden busz azonos időpontban való érkezését (vagyis a nagyobb távolságból induló gyermekeknek nem kell korábban indulniuk).
Hajnal Anna - 2024.06.09.
Nincs, hiszen az ismeretátadás helye a Nevelési Központ.
A szakmai készségek megtanulásához a SZAKMAI MŰHELYEK állnak rendelkezésre, amelyek lehetnek államiak vagy szerződött magáncégek is (hasonlóan a duális képzéshez). A Műhelyekben csak gyakorlati képzés folyik (természetesen itt történik az elmélet gyakorlatban ültetése is), igazi munka (mint a régi munkaiskolákban), a tanulók addig gyakorolják a szakmai fogásokat, amíg el nem érik az "elvárt kivitelezési minőség" szintjét, vagy akár a "mester" szintet. A tanulók nem az idő leteltével "végeznek", hanem a szint elérésekor, amire az állami finanszírozás esetén bizonyos (általában elegendő) idő áll rendelkezésükre.
Ha a szakképzéshez szükséges valamilyen ismeretátadás (elméleti oktatás), akkor azt otthon egyéni tanulással vagy a Nevelési Központban kapják meg a tanulók, illetve mindenképpen a Nevelési Központban kell az értékelést elvégezniük. Vagyis felváltva járnak a Műhelybe és a Nevelési Központba, de nincs időbeosztásuk, a váltás egyéni, a teljes elsajátítás után lehetséges.
(Természetesen a munkák sokrétűek és szabadon választhatók, egyre nehezedők egészen az igazi szakmai kihívások szintjéig. Később, bizonyos gyakorlottság elérésekor, valódi (akár fizetett) kivitelezéseket jelentenek.)
Hajnal Anna - 2024.06.10.
Ha egy tanuló valamilyen irányú érdeklődése és előzetes tudása elér egy bizonyos szintet, automatikusan az oda illő Laboratóriumhoz "irányítódik". Az elméleti képzését és "vizsgáit" a lakóhelyéhez közeli Nevelési Központban csinálja. Gyakorlati- és kutató munkáját pedig az általa választott Laboratórium irányításával, de nem feltétlenül annak épületeiben végzi el.
Számos tudományágban való elmélyedéshez nem szükséges valós iskolai jelenlét, nem szükséges egyetem épület, elegendő egy virtuális Laboratórium, amely szakemberek (szaktekintélyek) irányított szerveződését jelenti, akik online konzultálnak, értékelnek. (Talán nem kell említenünk, hogy ez mennyivel költséghatékonyabb, mint a hagyományos felsőoktatás.)
Hajnal Anna - 2024.06.10.
Differenciálás Tanulási eredmény Oktató robot Oktatási környezet
Fő célunk a teljes (pedagógiai) DIFFERENCIÁLÁS elérése, vagyis az oktatás individualizációja.
Teljes differenciálással megoldódnak (megoldhatóak) a következő oktatási problémák: előzetes tudás (vagy nem tudás) figyelmen kívül hagyása, kudarcélmény, lemaradás, szelekció, integráció, motivációhiány, tehetséggondozás.
"...a differenciálás lényege az egyéni képesség-, fejlettségi szint és a személyiségi tulajdonságok eltéréseihez igazodó fejlesztő eljárási módok érvényesítése az oktatás folyamatában." (Meggyesné-Nagyné, 2013)
"A differenciálás a pedagógusi tevékenységek egy jól meghatározható rendszerén túl olyan szemlélet, amely természetesnek veszi a tanulók között meglévő különbségeket, illetve azt, hogy a különböző tanulók számára... megfelelő tanulásszervezéssel biztosítani kell az egyéni fejlődéshez szükséges optimális feltételeket. A differenciálás pedagógiai koncepciójában nem lehet definiálni két azonos tanulót, és ennek alapján nincs lehetőség a homogén csoport fogalmának az értelmezésére sem." (Kopp-Ollé-Zágonné, 2008)
A differenciálás főbb területei:
1. Az időbeli differenciálás azt jelenti, hogy a tanulók a saját tempójukban haladnak, és jó esetben addig nem lépnek tovább, amíg meg nem történik a teljes megértés.
2. A tartalmi differenciálás azt jelenti, hogy a tanulók érdeklődésük szerint választanak tartalmat (és ezen belül témát).
3. Az oktatási módszer szerinti differenciálás azt jelenti, hogy minden tanuló a számára legjobb eredményt nyújtó tanítási/tanulási módszerrel tanulhat.
Az "1 tanuló - 1 tanár" tanulási/tanítási szervezési mód lehetővé teszi a teljes differenciálást minden téren, a fentieken kívül még biztosítja a tanulási környezet, a tanulási időszak, a tanulási "órák" hosszának és elrendezésének megválasztását is. Tehát az ismeretátadás és készségfejlesztés szempontjából tökéletes, de mint tudjuk nevelési szempontból vannak hátrányai. Az "1 tanuló - 1 tanár" rendszer nem teszi lehetővé a közösségi szerep tanulását; a társakkal való közös munka, a társakhoz való alkalmazkodás, a demokratikus döntés, stb. megismerését, tanulását. Ez a rendszer, költséges volta miatt mindig, tehát manapság is a magas jövedelmű családokra lehet jellemző, a közoktatásban csak különleges esetekben és nem teljes időtartamban fordulhat elő (egyéni fejlesztés).
A kis csoportos oktatás, amikor 3-5 tanuló jut egy tanárra, a nevelési célok elérése szempontjából előnyös, de csak korlátozott differenciálást tesz lehetővé, mivel a tanár ideje megoszlik a tanulók között és a csoport minden tagjának általában egy helyen - a tanár közelében - kell tartózkodnia. Vagyis az ismeretátadás és készségfejlesztés szempontjából nem optimális, kevésbé adaptív és kevésbé hatékony (minden tanuló hosszabb idő alatt sajátítja el ugyanazt a szintet, amit az "1 tanuló - 1 tanár" rendszerben gyorsabban elérhetne). Sajnos nagyon drága is, egy osztálynak nem 1-2, hanem 6-8 tanárra volna szüksége. Vannak olyan esetek, amikor - látszólagos többletköltsége ellenére - a kis csoportos oktatás a leghatékonyabb módszer. Például az idegen nyelvű beszéd gyakorlása (ami nehezen számítógépesíthető) esetén megéri alkalmazni.
A számítástechnika mai fejlettsége lehetővé teszi, hogy szinte az összes kulcskompetencia és műveltségi tartalom oktatása intelligens (adaptív) oktató programokkal (ITS - Intelligent Tutoring System), hibrid (online és tantermi) oktatási környezetben történjen, ami teljes időbeli, módszerbeli differenciálást és erős tartalmi differenciálást jelenthet. Az oktatási környezet természetesen általában nem megválasztható, de a tanulási időszak, a tanulási "órák" hossza és elrendezése igen.
Az ilyen számítógépes oktatás (hibrid környezet) lehetővé teszi a játékos-szemléltető-cselekedtető tanulást; ez nem csupán egy oktató programot jelent, hanem inkább egy intelligens virtuális tanár és egy gazdagon felszerelt szaktanterem együttesét, ahol a kézzel fogható oktatási eszközök alkalmazását a virtuális tanár irányítja. Egy ilyen megoldásra láthatunk példát a Hajnal Oktató Robot intelligens oktató és iskolamenedzsment rendszerben.
Ez a környezet tehermentesíti a szaktanárokat, akik így főleg a különleges esetekkel: a különleges problémákkal, a felzárkóztatással és a tehetséggondozással foglalkozhatnak. A teljes differenciálás miatt együtt járhatnak iskolába a különböző adottságú, különböző szinten levő gyermekek, így csökken az oktatási rendszer szelektivitása, megvalósítható a tényleges komprehenzív iskola, ami a nevelési célok szempontjából mindenképpen előnyös. Valamint, az ismeret és készségátadás szempontjából teljesen átjárhatóvá válnak az iskolák, "mindegy" hol folytatódnak a tanulmányok, a számítógép tudja, hogy hol tart az adott tanuló. Így kevesebb gondot okoz egy betegség miatti kiesés is, hiszen részlegesen otthon is folytatható a tanulás (az intelligens rendszer "tudja", hogy a diák nem a szaktanteremben van, így olyan feladatokat ad, amelyekhez nem szükségesek különleges oktatási eszközök).
Természetesen ehhez az oktatási rendszer teljes átszervezése szükséges. Az iskolában töltött idő 20-60%-a (életkortól függően) egyéni számítógépes oktatással telne, a fennmaradó időben játék, testmozgás, művészetek és alkotó tevékenységek folynának; egyéni és csoportos formában, szintén időben és érdeklődés szerint differenciáltan. Ez utóbbiak biztosítják a közösségi nevelést, mint elengedhetetlen tényezőt.
Hajnal Anna - 2020.05.11.
Tehát, mindegy, hogy a tanuló otthon vagy az iskolában vagy egyéb helyen tanult; mindegy, hogy mennyit (hány órát) tanult; mindegy, hogy ki tanította; mindegy, hogy régebben tudta-e az anyagot vagy nem. Csak a pillanatnyi tudása számít (ami mérhető, ellenőrizhető) az átfogó számonkérés időpontjában.
Bizonyos "végzettséghez" (munkához, továbblépéshez vagy továbbtanuláshoz) szükséges tanulási eredményt nem elméleti úton vagy hagyományok alapján kell meghatározni, hanem az adott területen jól teljesítő egyének tevékenységének, aktív tudásának rendszeres vizsgálatával. Így megelőzhető a túlzott (a jövőbeni feladathoz nem szükséges) elméleti oktatás, vagy az elavult ismeretek oktatása; bizonyos tananyagrészek csökkenthetők mások a szükséges mértékben növelhetők. Az oktatás időgazdálkodás szempontjából hatékonyabbá válik.
A tanulási eredmény eléréséhez kötött "végzettség" lehetővé teszi a hagyományos (tanévekből vagy félévekből álló) kötött tanulmányi idő mellőzését. Mindenki akkor léphet tovább, illetve akkor végez, amikor elérte (és bizonyította) a tanulási eredményt. Ez, az egész oktatási hatékonyságot növeli, mivel a "gyorsabb" tanulók kevesebb idő alatt érik el a kívánt eredményt, mint a hagyományosan rászánt idő, a "lassabb" tanulóknak pedig nem kell résztudással (esetleg használhatatlan tudással) elhagyniuk az iskolát.
A tanulási eredmény eléréséhez kötött "végzettség" lehetővé teszi az otthoni tanulást, az autodidakta módon történő önálló tanulást és a tényleges szakmagyakorlás közbeni tanulást, amelyek nem terhelik az iskolarendszert, de ugyanazt a tanulási eredményt érik el (kell elérniük). Ez azt jelenti, hogy az egyén jelentkezhet "csak vizsgára" is egy iskolába, ha úgy találja, hogy elegendően képzett a vizsgákra. Ez a középfokú képzések és a felsőfokú oktatás pénzügyi hatékonyságát erősen növelheti, ugyanakkor ennek bevezetése az iskolák szervezeti-pénzügyi működését jelentősen módosítja.
Hajnal Anna - 2020.05.20.
A számítástechnika mai fejlettsége lehetővé teszi, hogy szinte az összes kulcskompetencia és műveltségi tartalom oktatása intelligens (adaptív) oktató programokkal, úgynevezett OKTATÓ ROBOTokkal, hibrid (online számítógépes és tantermi) oktatási környezetben történjen, ami teljes időbeli, módszerbeli differenciálást és erős tartalmi differenciálást jelenthet. Az oktatási környezet természetesen általában nem megválasztható, de a tanulási időszak, a tanulási "órák" hossza és elrendezése igen.
Az ilyen számítógépes oktatás (hibrid környezet) lehetővé teszi a játékos-szemléltető-cselekedtető tanulást; ez nem csupán egy oktató programot jelent, hanem inkább egy intelligens virtuális tanár és egy gazdagon felszerelt szaktanterem együttesét, ahol a kézzel fogható oktatási eszközök alkalmazását a virtuális tanár irányítja. Egy ilyen megoldásra láthatunk példát a Hajnal Oktató Robot intelligens oktató és iskolamenedzsment rendszerben.
Egy Oktató Robot program biztosítja:
• az iskolaszervezési eszközöket (osztály szervezés, terem szervezés, tanári munka szervezése, azonosítókártyás "nyomkövetés", étkezés szervezés, költségelosztás...);
• a tantermi eszközök szervezését (szemléltető eszközök, "cselekedtető taneszközök", "játékok" rendelkezésre állásának nyomkövetése, kiosztása és visszavétele; állapotuk és utánrendelési igényük regisztrálása);
• az egyéni fejlődés nyomon követését (feladatvégzés adatainak regisztrálása, eredmények regisztrálása, összegzés, kivonat készítés);
• az oktatáskutatás támogatást; a beépített kérdőívekkel és az eredmények regisztrálásával bármikor lekérhetők az aktuális és a régebbi adatok szinte minden téren (egyéni vélemények intézményekről, tanárokról, étkezésről, stb.; egyéni eredmények, egyéni választások, érdeklődési körök; pénzügyi folyamatok, mérlegek);
• az automatikus értékelést és jelentést (automatikus szülői jelentések, egyéni jelentések, automatikus összegző jelentések készítése osztály és iskola szinten is; osztály továbblépési javaslatok megfogalmazása, "bizonyítvány" vagy "diploma" kiállítása);
• az eredménymérés hitelességét, vagyis tanári jelenléttel és azonosító eszközökkel biztosítja, hogy ténylegesen az egyén teljesítménye legyen a regisztrált eredmény (az online mérés és vizsgáztatás bizonytalanságainak elkerülése végett);
• a tananyag felbontását kötelező törzsanyagra (kulcskompetenciák, alapműveltség) és szabadon választható anyagokra;
• azt, hogy a törzsanyag elsajátítása mindenképpen megvalósuljon (ha a program ezt képtelen "önállóan" elérni, akkor "1 tanuló - 1 tanár" direkt oktatással, majd ismételt számítógépes eredményméréssel) - felzárkóztatás;
• azt, hogy a szabadon választható anyagok terén a tanulók az általuk kívánt mélységig, akár extrém mélységekig (a tudományos ismeretek határáig) juthassanak (ha a program képtelen teljesíteni a további kéréseket, akkor "1 tanuló - 1 tanár" direkt oktatással, szükség esetén külső tanárral, esetleg külső helyszíneken) - tehetséggondozás;
• azt, hogy az elsajátított tudás ne legyen "felületes", belátáson, megértésen alapuljon, a gyakorlatban felhasználható legyen;
• annak támogatását (feladatokkal, tesztekkel, taneszközökkel), hogy az elsajátított készségek (írás, olvasás, számolás...) megfelelő szintűek legyenek;
• a cselekvéses tanulást (fejlesztő eszközök, játékok kijelölésével és a végrehajtás dokumentálásával);
• a teljes differenciálást (tartalomban, időben és módszerben);
• az előismeretek tesztelését és a hiányosságok pótlását az összes "anyagrész" megkezdése előtt (ez biztosítja az ismeretek több mint elegendő számú ismétlését is);
• a tanulók folyamatos megerősítését (minden tudáselem megértése után);
• a tudáselemek és tesztek adaptív kiválasztását (a tanuló "előélete" alapján felépített tanulói modell - Learner Model vagy Student Model - alapján), a tanulási hatékonyság optimalizálásáért;
• a tanulók szabad választását tanulási "módszerek" adott csoportjából (cselekvéses megismerés, valós szemléltetés, oktatófilm, számítógépes játék, "hagyományos" oktatási anyag - mikor melyek állnak rendelkezésre);
• projektmunkák szervezését (feladatok felajánlása, a választott feladat végrehajtásának támogatása, eredmények dokumentálása és értékelése);
• csoportmunkák szervezését (csoporttagok kiválasztása, feladatok megfogalmazása, eredmények dokumentálása és értékelése);
• a tanítva tanulás lehetőségét (életkor függő tanítási feladatok kiosztásával, a hallgatóság megszervezésével, automatikus időpont- és teremfoglalással);
• egy beszédalapú virtuális tanár beszédalapú feladat ismertetését és értékelését;
• a virtuális tanár és virtuális (képzeletbeli) csoporttársak többfokozatú beszédalapú segítségét;
• a felhasználói felület megjelenési témáinak beállíthatóságát, változatosságát, illetve az automatikus adaptív témaválasztást;
• az automatikus feladatlap nyomtatást, ha a feladat írásbelisége azt igényli (a "megoldott" feladatlapot a felügyelő tanár digitalizálja vissza);
• az automatikus asszisztenshívást (eszközök kiadására és visszavételére, feladatok digitalizálásra, tanulási- és egyéb problémák esetére);
• iskolán kívüli (otthoni, mobil) hozzáférés hiteles értékelés nélküli gyakorláshoz, illetve oktatási rendszeren kívüli hiteles értékelés nélküli önálló tanuláshoz vagy teszteléshez (a tesztelés lehet helyi hitelesítésű is - a megírás helyén a teszt igénylője felügyeli a hitelességet).
Az Oktató Robot alkalmazásával szükségtelenné válnak a tankönyvek, megszűnik a tankönyv költség, megszűnik a papír pazarlás.
Hajnal Anna - 2020.05.24.
Sajnos a manapság alkalmazott oktatási környezetek (kontakt, hálózattal támogatott, online, virtuális, hibrid) a ma szokásos gyakorlat alkalmazásával (szóbeli és írásbeli adatközlés) nem lehetnek hatékonyak; habár támogathatnák, a szűkös erőforrások miatt mégsem támogatják a belátásos, cselekedtetéses tanulási módszereket, amelyek sokkal maradandóbb tudást adnak.
Javasolt az oktatási környezetek szemléltető eszközökkel, manuális feladatokkal, kísérletekkel való bőséges ellátása. A lehető legtöbb dolog közvetlen megtapasztalásának elősegítése, a személyes tapasztalat előnyben részesítése a másodkézből szerzett (csupán memorizált) ismeretekkel szemben.
Hajnal Anna - 2020.05.20.