 |
Csanyteleki-féle Oktatási Modell Frissítve: 2020.07.03. |
|
|---|
013 - Politika
"A legjobb érv a demokrácia ellen, egy ötperces beszélgetés, egy átlagos szavazóval."
Winston Churchill
"A politika - az emberi élet más szféráihoz hasonlóan - az emberi öntevékenység területe; mégpedig olyan területe, amely életviszonyaink és kapcsolataink általános kereteit és tartalmait határozza meg. A közösségben élés szabályainak és tartalmának a meghatározása azonban korántsem magától értetődő. Másként és másként érinti a társadalom különböző csoportjait és azok tagjait. A különböző embercsoportoknak kezdettől szembe kellett nézniük a javak megszerzésének és elosztásának nehézségeivel... A megélhetésért vívott küzdelem, a termelés szükségessége ily módon nemcsak a természet és az ember közötti harc, hanem az emberek közötti viszonyok hierarchikus alakításának, a hatalomnak és az uralomnak a kérdése is volt...
A politika határai ugyanis rendkívül változóak. Elvileg bármi politikai kérdéssé válhat... a politikai problémák, a politikusok szellemi zavarai és ballépései vagy éppen a közvélemény előítéletessége rendszertől függetlenül bármit felruházhat olyan áttételes tartalmakkal, amelyek inkább a forrásra, mintsem a tényleges helyzetre jellemzőek...
A politikáról folytatott magán- és nyilvános diskurzusokban ugyanis nemcsak a politikáról van szó, hanem saját világszemléletünkről, "ideológiánkról" és előítéletességünkről is, amelyen keresztül tárgyunkhoz közelítünk. A tanulási folyamat így mindenképpen kettős: egyrészt gyarapítjuk ismereteinket a politika világáról, másrészt az ellenvélemények diskurzusában korrigáljuk és csiszoljuk saját nézeteinket és előítéleteinket. Mióta világossá vált, hogy a társadalomtudomány különböző formákban (paradigmákban) hordja az igazságot és ismerete nagyon is relatív a mindennapi gyakorlat összetettségéhez és szükségleteihez képest; s mióta tapasztaljuk, hogy a valóság egymással versengő érdekek és értékek világa, aligha adhatunk hitelt az olyan vélekedéseknek, amelyek eleve az igazság birtokosaként tüntetik fel magukat. Nézeteiben bárki lehet például anarchista, liberális, konzervatív vagy szocialista. Ez az elkötelezettsége azt jelenti, hogy valamilyen önmagában fontos társadalmi értéket tart a maga számára követendőnek, amely ütközik más, önmagában legtöbbször szintén fontos társadalmi értékkel vagy értékekkel." (Haskó-Hülvely, 2003)
"Meglehetősen elterjedt a politika, a politikai tevékenység misztifikálása. Sokan a politikát definiálhatatlannak tartják. Ezen felfogások szerint a politika, a politikai tevékenység művészet. Szabályai, törvényszerűségei feltárhatatlanok, a sikeres politizáláshoz sajátos intuícióra, heurisztikus képességekre van szükség... A sikeres politizálás feltétele az időszerű és okos felismerése a lehetséges és megtehető, a szükséges és megteendő lépéseknek.
A modern politikát ma már racionális és professzionális elemek uralják. A politikai tevékenységek megérthetők és ésszerűen szervezhetők. A politikai tevékenység nagyrészt hivatássá vált, professzionalizálódott, és politikusok, szakértők és aktivista szervezők csapatmunkája." (Bihari, 1992)
POLITIKA: (legtágabb értelemben) a közélet irányítása, ami a következőket jelenti:
• a közélet szabályai által biztosított politikai jogok érvényesítése (az egyén részvétele a választásokon, civil szervezetekben, demonstrációkon, petíciók benyújtásában, politikai rendezvényeken, párttagságban);
• az egyénnek vagy egy szervezetnek a közélet valamilyen szintű (települési, körzeti, országos, nemzetközi) irányításához szükséges hatalom megszerzésére irányuló cselekvése;
• a politikai hatalom birtokában a megszerzett hatalomhoz tartozó "közéleti rész" területeinek irányítása (irányelvek megfogalmazása, rendeleti szabályozása, intézményeinek létrehozása, működtetése, ellenőrzése, számonkérése);
• a politikai hatalom megtartására irányuló cselekvés;
(függetlenül attól, hogy ezeket a cselekvéseket önérdek, csoportérdek, társadalmi vagy planetáris érdek hajtja).
POLITIKA ≠ POLITIKATUDOMÁNY
A politika esetünkben maga a politikai cselekvés; a politikatudomány pedig a politikai szereplők politikai cselekvéseit, a politikai folyamatokat "külső szemlélőként" vizsgáló tudomány.
A politikának nincsenek iskolái, kurzusai, tanfolyamai, tankönyvei. A politizáláshoz még a legmagasabb szinteken sem szükséges végzettség, tudományos fokozat. Ha elképzeljük, hogy milyen címszavak szerepelnének egy "jó" politika könyvben, nagyon kiábrándító élményben lehet részünk: 1. Hatalom megszerzése: kampányfinanszírozás ügyesen... őszinte vélemény titokban tartása... mit ne mondjunk... körmönfont ígéretek... szenzáció gyártás... lejárató kampány... gyűlöletbeszéd... 2. Hatalom megtartása: hasznos törvénymódosítások... pályázatok irányítása... ellenségkép nyújtása... nélkülözhetetlenség sugallása... kampányfinanszírozás közpénzből... közpénzek kimentése...
(A politika szó további jelentése: választott cselekvési irány = irányelvek rendszere, vagyis a társadalom szereplőinek - egyén, család, szervezet, állam, államszövetség - saját maguk által kitűzött irányelvei, viselkedési szabályai, céljai valamilyen területen. Pl. egy család pénzügyi politikája, egy vállalat munkaerő politikája vagy egy állam adatvédelmi politikája. A politika mint irányelvek rendszere azért is különösen fontos, mert a politikai szereplők, pártok is bizonyos politika alapján politizálnak, adott ügyekkel, adott kérdésekkel kapcsolatban megfogalmaznak egy bizonyos politikát, és azt képviselik.)
"A politikatudomány vizsgálati területe, a politika világa színes és sokrétű. Jelenségei történelmileg változnak, koronként és kultúránként eltérő formákat öltenek. Értékek és elgondolások, stratégiák és döntések, egyéni, csoportos és tömeges cselekvések, szavak és tettek, intézmények és intézkedések folyton változó együttese alkotja ezt a szférát...
A politikatudomány... abból a szempontból is sokszínű, hogy számos, többé-kevésbé elkülönülő szaktudományi részterülettel, számos aldiszciplínával rendelkezik. Ezek az aldiszciplínák jellemzően a politológia más társadalomtudományokkal közös határvidékein helyezkednek el." (Pál, 2019)
A politikai tudományok:
| POLITIKAI TUDOMÁNYOK |
POLITIKAELMÉLET (POLITOLÓGIA, POLITIKATUDOMÁNY) |
|---|---|
| POLITIKAI FILOZÓFIA | |
| POLITIKAI PSZICHOLÓGIA | |
| POLITIKAI SZOCIOLÓGIA | |
| POLITIKAI ANTROPOLÓGIA | |
| POLITIKAI GAZDASÁGTAN | |
| POLITIKAI KOMMUNIKÁCIÓ | |
| POLITIKATÖRTÉNET | |
| ÁLLAMELMÉLET | |
| ALKOTMÁNYTAN | |
| KÖZIGAZGATÁS-TUDOMÁNY | |
| ÖSSZEHASONLÍTÓ POLITIKAELMÉLET | |
| NEMZETKÖZI POLITIKAI VISZONYOK ELMÉLETE | |
| SZAKPOLITIKÁK ELMÉLETEI |
A politikai cselekvés területei hazánkban (2020):
| POLITIKA | ÁLLAMPOLGÁRI RÉSZVÉTEL |
JELÖLÉS, SZAVAZÁS |
|---|---|---|
| PÁRT SZIMPATIZÁLÁS | ||
| PÁRT TAGSÁG | ||
| CIVIL SZERVEZET ALAPÍTÁS | ||
| CIVIL SZERVEZETI TAGSÁG | ||
| DEMONSTRÁCIÓ | ||
| PETÍCIÓ TÁMOGATÁS | ||
| PÁRTHATALMI HARCOK |
PÁRTALAPÍTÁS | |
| PÁRTFINANSZÍROZÁS | ||
| PÁRTPOLITIKA | ||
| VÁLASZTÁSI KAMPÁNY | ||
| KAMPÁNYFINANSZÍROZÁS | ||
| KOALÍCIÓ SZERVEZÉS | ||
| KORMÁNYALAKÍTÁS | ||
| HATALOM MEGSZILÁRDÍTÁSA | ||
| HATALOM FOLYAMATOS LEGITIMÁLÁSA | ||
| KORMÁNYZÓ SZAKPOLITIKÁK |
BELPOLITIKA | |
| KÜLPOLITIKA | ||
| TÁJÉKOZTATÁS POLITIKA | ||
| GAZDASÁGPOLITIKA | ||
| VERSENYPOLITIKA | ||
| PÉNZÜGYI POLITIKA | ||
| KÖLTSÉGVETÉSI POLITIKA | ||
| ADÓPOLITIKA | ||
| VÁMPOLITIKA | ||
| SZOCIÁLPOLITIKA | ||
| CSALÁDPOLITIKA | ||
| FOGLALKOZTATÁSPOLITIKA | ||
| AGRÁRPOLITIKA | ||
| JOGÉRVÉNYSÜLÉS POLITIKA | ||
| EGÉSZSÉGPOLITIKA | ||
| ENERGIAPOLITIKA | ||
| KERESKEDELEM POLITIKA | ||
| TELEPÜLÉSFEJLESZTÉSI POLITIKA | ||
| KÖZLEKEDÉSPOLITIKA | ||
| MENEKÜLTPOLITIKA | ||
| EGYHÁZPOLITIKA | ||
| EMLÉKEZETPOLITIKA | ||
| TUDOMÁNYPOLITIKA | ||
| IFJÚSÁGPOLITIKA | ||
| KULTÚRPOLITIKA | ||
| OKTATÁSPOLITIKA |
Az ágazati szakpolitikák sokféle ismeretet igényelnek... Az ágazati profilnak megfelelő tudományági ismeret (például a közoktatás-politika esetében a pedagógia) mellett minden ágazat irányításához rendelkezni kell a vonatkozó közgazdaságtani, társadalomszociológiai és más ismeretekkel. Az ágazati szakpolitikák tartalmilag az adott ágazat irányításához, vezetéséhez és szervezéséhez szükséges ismeretek interdiszciplináris szintézise.
A fejlett, demokratikus piacgazdaságokban az ágazati szakpolitikákért felelős minisztériumok fő feladata a stratégiai tervezés és irányítás, az operatív feladatok decentralizálása a kompetens területi és más szervezetekhez, valamint a központi igazgatási operatív ügyek intézése. Munkájuk eredményességét és hatékonyságát elsősorban az ágazati szakpolitika professzionalizálódása határozza meg.
A fejlett demokráciák minisztériumainak vezető munkatársai általában elismert szakemberek, akik hosszú ideje végzett szakmai munkájuk eredményei alapján kerülnek a vezető helyre, és abban tartósan, a választási eredmények alapján esetleg változó politikai vezető(k) cserélődése esetén is a helyükön maradnak.
A szakpolitikák legfontosabb specifikuma, hogy hatékony és eredményes működésük törvényei részben eltérnek a piacgazdaság általános törvényszerűségeitől. A piacgazdaság működését a profitérdek szabályozza. Problémái eléggé ismertek, szabályozásuk módszerei nagyrészt kialakultak. Az állam azonban közérdekből korlátozza, illetve szabályozza az egyéni profitérdek érvényesülését.
Az oktatáspolitika fejlődése szorosan összefügg a tudás és az iskolai oktatás közötti kapcsolattal. A 20. század második felében a tudományos és műszaki fejlődésben jelentős változások következtek be. Az információs társadalomban megnőtt az információk átadásának-átvételének sebessége. Ez felértékelte a tudás és ezzel az oktatáspolitika szerepét. A változás megértésének kulcsa a tudás és az iskolai oktatás közötti kapcsolat helyes értelmezése.
Nyilvánvaló hogy az iskolai oktatás korunkban is a korszerű tudás megalapozásának fő eszköze és módszere. Korszerű és színvonalas tudás nem szerezhető alapozó oktatás nélkül. Ebből azonban nem következik, hogy a két fogalom között ne lenne lényegi különbség. Sőt még az sem következik e tézisből, hogy az oktatás feltétlenül a tudást fejleszti, és minden iskolai oktatás előmozdítja a gazdasági fejlődést, és társadalmi haszonnal jár. A kapcsolatuk nem szükségszerű és nem is egyértelmű.
Ez a felfogás a fejlett nyugati országok értelmisége számára annyira evidens, hogy az "emberi tőke" gazdaságtan-elméletének alapítója, a Nobel-díjas Th. W. Schultz elegendőnek tartotta, hogy csupán lábjegyzetben utaljon arra, hogy az oktatás, minőségétől függően, elősegítheti, de hátráltathatja is egy ország fejlődését. Az oktatás és a GDP-ben mért gazdasági fejlődés összefüggése csupán feltételezésen alapszik, és az oktatás gazdasági hozamával kapcsolatos társadalmi megtérülési ráták számításai nem bizonyított feltételezéseken alapulnak." (Polónyi-Tímár, 2005)
A jövőnk alapja a megfelelő és hatékony közoktatás (= köznevelés), a megfelelő és hatékony köznevelés alapja a jó oktatáspolitika (= közneveléspolitika).
OKTATÁSPOLITIKA: az a politikai terület, amelyen belül az oktatással (neveléssel) kapcsolatos érdekek és hatalmi törekvések megjelennek, valamint a kormányzó hatalom által kidolgozott oktatásra vonatkozó cselekvési stratégia. "Az oktatáspolitika egyfajta szakpolitika, azon nézetek, célok és intézkedések együttese, amely kijelöli az oktatás és szakképzés fejlesztésének fő irányait és mértékeit, illetve az ezeknek megfelelő eszközöket és módszereket. Ezek gyakorlati megvalósítása és alkalmazása az oktatásirányítás feladata." (Politikapédia, 2020)
"Az oktatáspolitikához és a foglalkoztatáspolitikához szorosan kapcsolódik a szociálpolitika, melynek egyik fő feladata a hátrányos körülmények között élő vagy egészségi állapotuk miatt lemaradó fiatalok fokozott támogatása, a kisebbségi vagy etnikai származású fiatalok esélyegyenlőségének előmozdítása...
Az oktatáspolitika szorosan kapcsolódik a népesedéspolitikához. Az oktatáspolitika szempontjából ez elsősorban azt jelenti, hogy az oktatáspolitikai stratégia egyik kiindulópontját a demográfiai becslések képezik. Ezek adnak információt a népesség számáról, életkor és terület szerinti megoszlásáról és annak változásáról, ezáltal az oktatáspolitikai stratégia kidolgozásának alapját képezik.
Az oktatáspolitikának szoros kapcsolata van a gazdaságpolitikával, különösen a költségvetési politikával, amely a társadalmi termék (GDP) elosztását, az oktatás várható anyagi forrásait határozza meg. A két politika együttműködése alapján alakítható ki olyan finanszírozási rendszer, amely érdekelté teszi az intézményeket a takarékosság érvényesítésében, és célszerűen befolyásolja a fiatalok továbbtanulási igényeit..." (Polónyi-Tímár, 2005)
"A hazai oktatáspolitika mozgásterét erőteljesen befolyásolja két olyan tényező, amelyre az nincs közvetlen hatással. Az egyik az Európai Unió oktatást érintő törekvései, a másik pedig a demográfiai folyamatok alakulása, nevezetesen a csökkenő gyereklétszám." (Lannert, 2010)
Az Európai Unió oktatáspolitikája bővebben.
A köznevelés és felsőoktatás tanulói létszáma 2010-2020.
2018: a Magyar Tudományos Akadémia "kinyilvánítja, hogy az oktatásügyet a magyar állam legfontosabb feladatai között tartja számon. Az oktatás költségvetési forrásokból való részesülésének - oktatási szintenként is - minél előbb, és tartósan el kell érnie legalább az EU-28 országok átlagát, de az érzékelhető javuláshoz meg is kellene haladnia azt. Az oktatásügyben olyan változásoknak kell bekövetkezniük, amelyek egyrészt hatékonyan javítják a jövő kihívásaival való szembenézés lehetőségét, fejlesztve a hajlékony tanulási készségeket, másrészt hathatósan növelik az esélyegyenlőséget, csökkentve a családi és regionális helyzetből adódó hátrányokat."
Fejezzük be ezt a részt Ezópusz 2500 éves (humoros?) soraival:
"Mi felakasztjuk a kis tolvajokat, és kinevezzük a nagyokat politikai posztokra."
⇐ 012 - Oktatáselmélet ⇑ HA főoldal ⇑ CsOM főoldal ⇑ 000 - Tartalom ⇒ 014 - Nemzetközi szervezetek