 |
Csanyteleki-féle Oktatási Modell Frissítve: 2020.07.03. |
|
|---|
011 - Digitális pedagógia
"Egy számítógép néhány másodperc alatt képes akkora hibát csinálni, melyet csak egy csomó ember több hónapos munkájával javíthatunk ki."
Merle L. Meacham
"A formális, iskolai oktatást alapjaiban megrázó, s az atipikus tanulás új infrastrukturális kereteit megteremtő ember-számítógép kapcsolat olyan új tanulási környezetet teremtett meg, amire addig még nem volt példa a történelemben. A példa négy évtizedes történetének kezdetén még szerénynek tűnő "technikai" megoldása az elmúlt évtizedek alatt alapvetően megváltoztatta az ember-gép közötti kommunikációt, és hatása messze túlmutat a számítógép képernyőjén. A ma elektronikus eszközei - a háztartási eszközöktől a közlekedési eszközökig - ezen a szimbolikus nyelven kommunikálnak a felhasználókkal, és az üzenetek komplexitása egyre nő...
Az egyénre jellemző tanulás technikai feltételrendszere az informatika térhódításával, a szélessávú internet- és mobilhálózatokhoz való hozzáférés bővülésével minőségben is átalakul. A számítógéppel megvalósuló egyéni tanulás mellett egyre nagyobb szerepet kap a mobil telekommunikációs eszközökkel és a vizualitás új technológiáival történő kognitív megismerés...
A napjainkban formálódó digitális pedagógia célja, hogy a lehető legteljesebb körben számot vessen mindazokkal a kihívásokkal és lehetőségekkel, amelyek érintik a tanulókat és pedagógusokat az információs társadalomban...
A következő évtizedekben a hagyományos pedagógiai paradigma kereteit szétfeszítő egyik markáns tendenciát abban érzékelhetjük, hogy a fiatalok egyre szívesebben használják az info-kommunikációs technológiát, amit szemléltet az interaktív számítógépes játékok népszerűsége. Ismert, hogy ha a tanítás-tanulás során ezeket alkalmazzák, az felkelti a gyerekek érdeklődését és jobban leköti őket, mivel teret ad a kreativitásnak. A formális oktatás kereteiből kilépve, egy tágabb kontextusban és életkori populációban megállapíthatjuk, hogy az új technológia kiszélesíti a tanulási lehetőségeket és megváltoztatja a tanulási módszereket. Világszerte megfigyelhető, hogy ebben az új info-kommunikációs pedagógiai paradigmában viszonylag jól megtalálják a helyüket azok a progresszív intézmények is, amelyek ha megfelelő forrásokkal rendelkeznek, akkor relatíve alacsony fajlagos költségekkel sokak számára teszik a tudást elérhetővé..." (Benedek, 2008)
"A pedagógia nem engedheti meg magának, hogy ne vegye komolyan a... technikai eszközökben rejlő lehetőségeket. Éppen ezért fel kell tárni az elektronikus alapú tanulási környezet pedagógiai törvényszerűségeit, az oktatás folyamatában alkalmazott sajátos tanítási-tanulási stratégiákat.
A digitális pedagógia célkitűzése éppen azoknak a szervezeti formáknak, munkaformáknak, tanítási-tanulási módszereknek és oktatási eszközöknak a vizsgálata, amelyek az informatikai eszközök alkalmazására épülő tanítás-tanulási folyamatra alegjellemzőbbek. A digitális pedagógiának éppen az elektronikus tanulási stratégia kidolgozását kell a középpontba állítania. E tanulási stratégia az indirekt módon irányított és elsősorban virtuális környezetben végzett önálló tanulási tevékenységen nyugszik. Az önálló tanulási tevékenység fejlett tanulási képességet, metakognitív tudást és motivációs szintet tételez fel, mert ezek megfelelő fejlettségi szintje nélkül annak hatékonysága jelentős mértékben leromlik.
Az iskolarendszerű tanulási környezetnek az is a feladata, hogy felkészítse a fiatalokat a felnőttkorban domináns informális és nem-formális tanulásra. Éppen ezért fontos, hogy már az általános iskola felső tagozatában és a középfokú oktatás során is a mindennapi tanulási tevékenység részévá váljék az elektronikus alapú tananyagok és kommunikációs formák alkalmazása. Természetesen ezek nem helyettesíthetik a hagyományos oktatási formákat, inkább kiszélesítik az ismeretszerzés színtereit és megalapozzák az átképzés és továbbképzés során meghatározó jelentőségű önálló tanulást." (Tóth, 2008)
DIGITÁLIS PEDAGÓGIA (= elektronikus tanulási környezet = információs technológia az oktatásban): "olyan eszközök, technológiák, szervezési tevékenységek, innovatív folyamatok összessége, amelyek az információ- és a kommunikációközlést, feldolgozást, áramlást, tárolást, kódolást elősegítik, gyorsabbá, könnyebbé és hatékonyabbá teszik." (Kis-Tóth, Lengyelné)
"A digitális pedagógia támogatja a tanulók kreativitását és a bennük rejlő képességek kibontakozását; segít szélesebb skálán és gyorsabban ismereteket szerezni; hatékonyabb együttműködést alakít ki horizontálisan, a társakkal; lehetővé teszi a peer-to-peer kapcsolatokra épülő oktatási folyamatok kialakulását, az egymástól való tanulást. A digitális pedagógia arra az elvre épít, hogy az információs társadalom környezete arra biztatja a tanulókat, hogy ne féljenek hibázni; támogatja, hogy a kísérletezés során jobban átlássák az általuk használt infokommunikációs rendszereket, így könnyebben fejlesztőkké válhatnak, nagyobb fokú önállóságra neveli őket, míg végül a szabadon írható platformok környezetében a tananyag fejlesztésében is részt vehetnek, ami az ismeretek konstruálása révén még hatékonyabbá teszi a tanulási folyamatot.
A digitális pedagógia akkor hatékony, ha az infokommunikációs eszközöket és az online, digitális platformokat az oktatásban tudatosan, egy megtervezett folyamatban alkalmazzák, és azok megkönnyítik az oktatási célok elérését. Mivel a tanítás során számos váratlan esemény felléphet, a tanárnak digitális kompetenciái segítségével és az elméleti keretrendszer ismeretének birtokában magabiztosan kell gyakorolnia koordinátori szerepét.
Ha azonban nem kellő tudatossággal és megfelelő kompetenciák birtokában alkalmazzák a digitális pedagógia módszertanát a tanítás és tanulás folyamatában, a negatív hatások könnyen meggátolják az oktatási célok elérését. A negatív hatások közé tartozik a digitális demencia fellépése, amely az ismeretek elraktározásának hiányából fakad, a figyelemzavar, az állandó jutalmazási kényszer, amely a tanárokkal szemben teljesíthetetlen elvárássá fejlődhet, a leegyszerűsítő gondolkodás, csupán a címszavakat kereső magatartás vagy éppen a társas kapcsolatok leépülése." (Szűts, 2020)
"A jövő a felfedezésen, megismerésen, részvételen alapuló, újszerű oktatási modelleké, amelyek alkalmazkodnak az ugyancsak átalakult gazdaság egyik legsürgetőbb és legfontosabb tényezőjéhez: a tudásmunkához. Ezt sokan az oktatás válságaként értelmezik, illetve élik meg, mások "csak" egy változásként, amelynek lépéseit Tapscott így írja le:
• Átállás a lineáris tanulásról a hipermédiásra. (Az új generáció információkezelése interaktív és párhuzamos, amit a hipertext, az aktív hivatkozások stb. jól támogatnak.)
• Átállás az utasításokról a készítésre és a felfedezésre (az instrukcionizmusról a konstrukcionizmusra).
• Átállás a közvetítő, tanárközpontú tanulásról a tanulóközpontúra.
• Átállás az anyag befogadásáról a navigálásra és a tanulás tanulására.
• Átállás az iskolai tanulásról az élethosszg tartó tanulásra. ("Az emberiség tudásbázisa évenként megduplázódik.")
• Átállás a tömeges oktatásról a testre (személyre) szabott tanulásra.
• Átállás a kínt okozó tanulásról az érdekes tanulásra, amelynek keretében az ismeretszerzés, a munka és a szórakozás integrálódhat.
• Átállás a tanár közvetítő szerepéről a segítő szerepére." (Holczer-Nagy, 2008)
⇐ 010 - Általános pedagógia ⇑ HA főoldal ⇑ CsOM főoldal ⇑ 000 - Tartalom ⇒ 012 - Oktatáselmélet