 |
Csanyteleki-féle Oktatási Modell Frissítve: 2020.07.03. |
|
|---|
010 - Általános pedagógia
"Nem értünk rá tanulni, mert folyton tanítottak."
Karinthy Frigyes
"A nevelés csak az emberiségre jellemző, társadalmi jelenség. A társadalom fejlődésének még abban a viszonylag korai szakaszában jött létre, amikor az ösztönök és az utánzás már nem biztosították a gyermekek társadalmi beilleszkedését, az elődök halmozódó, egyre gazdagodó tapasztalatainak az átvételét, megtanulását, és amikor már kialakultak a tapasztalatmegőrzés és -átadás legfőbb feltételei is: a társadalmi tudat és a beszéd. Ekkor szükségessé vált, hogy a társadalom a gyermekeknek a felnőttéletre történő felkészítéséről, az idősebbek tapasztalatainak átszármaztatásáról külön is gondoskodjék. A társadalomnak éppen ezt a gondoskodását, ezt az objektív szükségletét, funkcióját nevezzük a szó legáltalánosabb értelmében nevelésnek." (Ágoston, 1970)
"A nevelés az a céltudatos és tervszerű, családban, iskolában, ifjúsági szervezetekben folyó tevékenység, amely arra irányul, hogy a felnövekvő nemzedéket a társadalom hasznos, építő tagjává formálja. Antropológiai tény, mivel a nevelés az emberi élet egyik alapvető, csak rá jellemző tevékenysége. A nevelés olyan tevékenység, mellyel valaki(k) úgy kívánnak hatni másokra, hogy azok optimálisan fejlődjenek, erősödjenek abban amit a nevelők kívánatosnak tartanak és maradandóan változzanak abban, amit nem." (Wikipédia)
A nevelés tanulássegítés, a pozitív irányú személyiségfejlődés szándékos segítése, amelynek célja a személyiség teljes kibontakoztatása. Hogy valaki mit, mennyit sajátít el, az már szubjektív feltételeken is múlik, az elsajátítás akarásán és az elsajátítási képességeken. A nevelés nem tudja megteremteni az emberi teljesség valamennyi feltételét, de jelentősen hozzájárulhat, megalkotva a szükséges pedagógiai feltételcsoportot.
ÁLTALÁNOS NEVELÉSELMÉLET (ÁLTALÁNOS PEDAGÓGIA): a nevelés törvényszerűségeit feltáró tudományág, vizsgálja a személyiség alakíthatóságának, fejleszthetőségének összefüggéseit, a nevelés folyamatában érvényesülő tényezőket, azok rendszerét, hatásmechanizmusát.
A neveléselmélet alapfogalmai: enkulturáció, szocializáció, nevelés, tanulás, művelődés, viselkedés, cselekvés, attitűd, kompetencia.
A neveléselmélet gyakorlatba ültethető feladatai:
• a nevelési célok megfogalmazása;
• nevelési eszközök (eljárások, módszerek, eszközök) kiválasztása, ajánlása.
• szervezeti formák kiválasztása, ajánlása.
"A nevelési célokban mindig a társadalmi elvárások fogalmazódnak meg a személyiség szubjektív szükségleteinek figyelembevételével. Az elméleti szakemberek feladata meghatározni és a gyakorló pedagógusok számára megfogalmazni a célokat, feladatokat.
A nevelési célok szoros összefüggésben vannak a pedagógiai eszközrendszerrel... A nevelési cél változása előbb, vagy utóbb módosítja az eszközrendszert is... A cél és eszközrendszer összefüggésének problematikája, hogy az egyes eszközök között egyenlőtlen fejlődés következhet be; gyorsabban következik be a célok változása, mint az eszközök fejlődése; a megjelenő új eszközök alkalmazásának nincsenek meg a személyi, tárgyi feltételei...
Az iskolai munka szervezeti formái is meghatározóak a célok elérése vonatkozásában. Sajnos a gyakorlat a korszerű szervezeti formákat nem tudja elég széleskörűen alkalmazni, mert nincsenek meg hozzá a szükséges feltételek. A csoportmunka vagy az egyéni foglalkoztatás sokkal jobban felszerelt iskolákat, jobb felkészültségű pedagógusokat igényel." (Gomboczné)
A bizonytalanság az értékek tekintetében, az értékzavar, a nevelés elméletének és gyakorlatának időről időre visszatérő sajátossága. Ennek a jelenségnek az oka főként abban rejlik, hogy a nevelés a maga cél- és értékelméletét általában valamilyen filozófiai vagy politikai koncepcióból próbálta közvetlenül levezetni, s ezen koncepciók megrendülése, időszerűtlenné válása devalválta a nevelés célkitűzéseit, értékrendjét, sőt magát a neveléstudományt is. Ráadásul az így dedukált célok és értékek többnyire a filozófiai általánosítottság szintjén kerültek megfogalmazásra, nélkülözték a szaktudományos konkrétságot, s ennek következtében a gyakorlat számára sem adtak jól értelmezhető orientáló támpontokat. Ennek következtében a neveléstudomány, közelebbről a neveléselmélet a gyakorlat szemében is devalválódott, mint olyan teória, amely nem képes a gyakorlati nevelés problémáira választ adni.
Kérdés, van-e kiút ebből a helyzetből, megújítható-e a neveléstudomány cél- és értékelmélete, kijelölhetők-e olyan nevelési célok és értékek, amelyek időtállóak, s amelyek a gyakorlatban is jól értelmezhetőek, megvalósíthatók és közvetíthetők?" (Bábosik, 2004)
www.centrepestalozzi.ch
⇐ 009 - Informatika ⇑ HA főoldal ⇑ CsOM főoldal ⇑ 000 - Tartalom ⇒ 011 - Digitális pedagógia