 |
9. Kérjük az értékelés százalékossá tételét, hogy a 3,6-os és 4,4-es átlagú eredmények ne kerüljenek azonos, 4-es szintre! |
|---|
képviselői
képviselői
képviselői
vita@hajnalanna.hu
vita@hajnalanna.hu
vita@hajnalanna.hu
Értékelés nélkül a tanuló és a szülő nem kap visszajelzést az elsajátított tudásszintről. Nem ellenőrizhető a tanár és az iskola eredményessége. Megszűnik a legerősebb motiváció, a "rossz jegy"-től való félelem.
Mert törvény írja elő: "A pedagógus... a tanuló teljesítményét, előmenetelét tanítási év közben rendszeresen érdemjeggyel értékeli, félévkor és a tanítási év végén osztályzattal minősíti... Az érdemjegyekről a tanulót és a kiskorú tanuló szülőjét rendszeresen értesíteni kell. A félévi és az év végi osztályzatot az érdemjegyek alapján kell meghatározni... Az érdemjegyek és osztályzatok a következők: a tanuló tudásának értékelésénél és minősítésénél jeles (5), jó (4), közepes (3), elégséges (2), elégtelen (1)..." - 2011. évi CXC. törvény a nemzeti köznevelésről.
Hajnal Anna - 2019.01.07.
Szükség van időszakos (ritka) "mérésekre" (uniós, országos és akár anonim tesztekre is) az elért tudásszint megállapítására, az iskolák munkájának értékelésére, összehasonlítására, amelyek alapján kijelölhetők a jövőbeni egyéni teendők és a kollektív javító intézkedések.
A felvételi vizsgák értékelésének meg kell maradnia, hogy az iskolák számára kiválaszthatóak legyenek a legjobb tanulók.
A speciális és szakosított oktatásban meg kell maradnia a szakmai rész értékelésének, hogy "mérhető" legyen az eredményesség, a végzett tanulók alkalmasak legyenek speciális feladatuk (szakmájuk) gyakorlására.
Hajnal Anna - 2019.01.07.
Az értékelés tudata felesleges stresszt jelent a tanulóknak. Csalásra (puskázásra) kényszeríti a tanulók egy részét, így az értékelés eredménye nem is lesz valós. Erősen szubjektív lehet a tanárok értékelő munkája, ami szintén valótlan eredményekhez vezet. Az értékelés nem tesz különbséget a tartós tudás és az "épp aznap reggel betanult, de néhány nap múlva már nyoma sincs" tudás között. Az értékelés minden tanulónak azonos feladatokat, vagyis azonos követelményszintet ír elő, így nem valósítja meg az egyéni fejlődési ütemhez való illeszkedést és sokak számára eleve kizárja a sikerélményeket.
"Ha egy lépés távolságból próbálunk értékelési gyakorlatunkra tekinteni magunk is láthatjuk, hogy milyen sok kritika merülhet fel vele szemben. A hatvanas években John Holt (1991) hívta fel a figyelmet arra, hogy a megszokott értékelési módszerek éppenséggel elkerülik azt, amit valódi tudásnak tartunk. Ellenezte az előre bejelentett dolgozatok és főképpen is a dolgozatra való gyakorlás, a típuspéldák, példafeledatok megoldásának rendszerét. Kísérletezett azzal is, hogy pár hét vagy hónap elteltével újra megíratott korábbi dolgozatokat, általában siralmas eredménnyel. Végkövetkeztése szerint, az, ami értékelés címén folyik az iskolában a tanárok és a diákok a szülők közös hazugsága. Noha mindketten tisztában vannak azzal, hogy a jegyeknek nem sok köze van ahhoz, amit valódi tudásnak tartanak, mindketten a könnyebb utat választják. Az értékelés hagyományos rendszere hozzájárul ahhoz is, hogy elváljon egymástól az iskolai és a mindennapi tudás. Nem véletlen, hogy diákjainknak gyakran eszébe jut, hogy az iskolában megtanultakat mindennapi helyzetekben is használhatnák, mivel az a tudás csak arra való, hogy értékelést szerezzenek belőle." - Értékelés, PIL Akadémia 6., 2012
Hajnal Anna - 2019.01.07.
vita@hajnalanna.hu
vita@hajnalanna.hu
vita@hajnalanna.hu
"Ahány nebuló, annyiféle módon áll össze a fejében mindaz, amit az iskolában sajátít el. Sőt, az is, amit azon kívül tanul innen-onnan, hiszen ma már annyi mindennel találkozik, annyi mindenről tudhat meg annyi mindent a diák, hogy az információforrások tömegében az iskola, a tankönyv és pedagógus igencsak háttérbe szorulnak... Ha ezt belátva bölcsen lemondunk arról, hogy mindenkinek ugyanakkor ugyanaz legyen a fejében, ha képesek vagyunk lemondani arról is, hogy kizárólag az iskolában elsajátított ismereteket tekintsük értékként, akkor azt is tudomásul kell vennünk, hogy a gyerekek tudása lehet, hogy tágasabb, mint amit mi tanítunk nekik, viszont korántsem egységes. Ezt figyelembe véve pedig azt is be kellene látnunk, hogy a követelmény sem tud egységes lenni, hiszen amit az egyik tud, nem elvárható a másiktól, aki máshonnan, máshogyan tanult ugyanarról. Talán adott témában a mennyiség és minőség összevethető, a tartalom azonban nagyon korlátozottan. Joggal vetődik fel hát a kérdés: képes-e egy osztályzatokat tartalmazó bizonyítvány valamennyit is tükrözni ebből a sokféleségből? A válasz: egyértelmű nem... Nem forradalmi megállapítás, miszerint ha egyszerűen elmondjuk, leírjuk, amit látunk, amit gondolunk a diákunkról, az minden bizonnyal informatívabb lesz, mintha egyetlen számmal minősítenénk teljesítményét." - Kerényi Mária: Értékelés – másképp, Pedagógiai és Módszertani Tanácsadó, 2018
Hajnal Anna - 2019.01.07.
A szülők könnyebben értelmezik, mint a szöveges értékelést: "...pedagógusok jelentős hányada szerint az osztályzat könnyebben értelmezhető a szülők számára, mint a szöveges értékelés – a tanítók 58 százaléka, a tanárok 53 százaléka teljes mértékben egyetért az állítással ... a tanulási kedvet a tanítók 76 százaléka szerint inkább igen vagy teljes mértékben befolyásolja az osztályzat, míg a szöveges értékelés csak 12 százalékuk szerint. A tanítók egynegyede véli úgy, hogy a tanulási kedvre nincs hatással a szöveges értékelés ... A pedagógusok úgy látják, az iskolába járási kedvet a kapott osztályzatok erősebben befolyásolják, mint a szöveges értékelés. A szöveges értékelésnek a pedagógusok 72,5 százaléka szerint egyáltalán nincs hatása vagy inkább nincs befolyása arra, mennyire szeretnek a gyerekek iskolában járni." - Tóth Edit: Pedagógusok nézetei az osztályozásról és a szöveges értékelésről, MTA-SZTE, Képességfejlődés Kutatócsoport, 2012
Hajnal Anna - 2019.01.07.
Érdemjegyes értékelés esetén sok esetben a két jegy közötti határra esik a jegyek számított átlaga, így nagy számú tanuló kap 4,4-es félévi vagy év végi eredményére 4-est, és mégtöbb az olyan eset, amikor a tanulók a dolgozatuk 89%-os eredményére kapnak négyest, amivel a 75%-os eredményűekkel egy szintre kerülnek. A két eset szerencsétlen összegződéséből kerülnek ki azok a négyes tanulók, akik tudásban többszörösen felülmúlják a másik véglet miatt (3,6-os átlag) szintén négyesre értékelt társaikat. Hol itt az igazság?
A 3,51-es és a 4,49-es átlag között szinte egy teljes érdemjegynyi a különbség! A százalékos értékelés minimálisra csökkenti ezt a szomorú kerekítési hibát. Gondoljunk bele, hogy a legtöbb dolgozatot eleve százalékosan értékelik a tanárok, és utána váltják azt át érdemjegyre!
Hajnal Anna - 2019.01.07.